Rég volt, tán igaz sem volt

2007. december 26. Szerda

Régebben nem tetszett az öregség gondolata. Most arra vágyom, hogy vénségesen vén, bölcs öregasszony lehessek, aki cukor nélkül süti a tortákat a szomszéd gyerekeknek. Persze nem azonnal! :) Az örök ifjúság még szóba jöhet, mint lehetőség. :))

Emília - 2007. augusztus 3.

Ez az utolsó bejegyzésem itt. Mivel joggal kérdezhetitek, hogy miért hagyom abba ezt a naplót ennyi idő után, ezért most úgy tartom tisztességesnek, ha mindent szépen elmesélek, ahogy az megtörtént. Csapnivaló bejegyzés lesz, előre szólok. Nem vagyok formában.

A történet valamikor 2002 őszén kezdődött. Ekkor egy általam az egyetem mellett igencsak lazán végzett tanfolyamra keveredtem be valahogy. Ez elég ritkán esett meg, lévén amiből csak lehetett, mentességet szereztem magamnak. Amikor nagynehezen időt szakítottam arra, hogy bemenjek, pedig éppen elmaradt az óra, mert nem érkezett meg a tanár. Mi, hoppon maradt diákok beszélgetni kezdtünk. Ott ismertem meg Emíliát.

Azzal együtt, hogy az első találkozásunkat leszámítva végig magázódtunk, és hogy az ő névleg stabil kapcsolata mellett a barátságnál két fokkal intimebb viszony alakult ki köztünk, meglehetősen furcsa, és jelentős szerepet töltött be az életemben. Felejthetetlen szerepet.

Emília, mint ez később kiderült, gyorsan belémszeretett. Nekem nagyon szimpatikus volt, de nem voltam szerelmes. Mikor két évvel később a hivatalos kapcsolatának véget vetett, mielőtt bármit mondhattam volna, új barátja lett. Akkor jöttem rá, hogy elkéstem, hogy nagyon-nagyon elkéstem. Akkor jöttem rá, hogy mire én beleszerettem, ő már máshol járt. Két év meglehetősen intim viszony mellett is sikerült elkerülnünk egymást.

Mikor rájöttem, hogy mennyire elrontottam mindent, két lehetőségem volt: vagy beleugrom a Dunába az északi hídról, vagy eléállok, és elmondok neki mindent. Az utóbbit választottam. 2004. október 3-án mondta nekem azt, miközben a fejem az ölébe hajtva nyugodott, hogy "volt idő, amikor gondolkodás nélkül a felesége lettem volna".

Mikor megkérdezte, hogy most mihez kezdek, azt feleltem, hogy elmegyek. Tíz nappal később elkezdtem egy blogot, amely úgy kezdődik, hogy csomagolok. Akkor költöztem el Budapestről, és akkor indult a Kaptárlakó blog.

Eddigi életem legrohadtabb időszaka következett. Az akkor hasonló cipőben járó Vadász barátommal keményen inni kezdtünk odahaza, Vas megyében. Hogy mennyire nem csak egy egyszerű szerelmi bánatról volt szó: jól jelzi, hogyan éltem meg a dolgot, hogy akkor nagyon komolyan azt hittem, meg fogok őszülni. Ez persze nem történt meg. Az ember sokat kibír.

Egy évnyi önkéntes száműzetés, rengeteg dohány és elképesztő mennyiségű alkohol, valamint egy diagnosztizált szívritmuszavar után 2005 őszén tértem vissza Budapestre. Miután folyamatosan ő járt a fejemben, néhányszor találkoztunk, de belőle aztán hamar menyasszony lett, így a kapcsolat egy rövid időre megszakadt.

Az idén nyáron, egy este hívott fel aztán újra. Épp Németországból tértek vissza. Ott volt kemoterápián.

Emíliát a rák egy ritka fajtája, a leiomyosarcoma támadta meg. Amikor nyáron találkoztunk, már kendőt kötött a fejére, úgy ült le velem teázni. De akkor azért még jól volt. A saját lábán jött. Optimista volt és vidám, erősebb, mint bármelyikünk. Bár aggódtam érte, nagyon bíztatónak tűnt a hozzáállása, és az általános közérzete.

Mondta is, hogy furcsa az ő állapota, mert a többi sorstársával ellentétben nincs szörnyen rosszul. Sajnos nem sokáig tartott ez a helyzet.

Valamikor szeptemberben egy reggel arra ébredtem, hogy hív. Megkért, hogy hívjam fel tanácsért a német orvosát, mert ő nem tudott olyan jól angolul. Azon az éjjelen úgy fájt a lába, hogy alig aludt valamit. Csakhamar az a helyzet alakult ki, hogy rendszeresen telefonáltam Németországba hol ezzel, hol azzal a kérdéssel. Őt naponta kétszer-háromszor hívtam, hogy érdeklődjek arról, hogy érzi magát. Ha jól volt, sokat beszélgettünk mindenféle más témáról is, kötetlenül. Kicsit úgy, mint régen.

Mivel a helyzet nem javult, csak fájdalomcsillapítókkal lehetett elnyomni a szenvedéseit, ezért Emília rövidesen Debrecenbe került vizsgálatra. Miután egész nap vártam a leletekről szóló híreket, egyszercsak sírva felhívott, és közölte, hogy súlyos csontáttétje van. Debrecenben maradt sugárterápián.

Az egy hónaposra tervezett kezelést gyorsan megszakította, mert nem bírta tovább a rádióterápia brutális mellékhatásait.

Debrecenből Budapesten keresztül indultak volna vissza Bad Aiblingbe. Ekkor találkoztunk utoljára. Tíz percet voltam nála. Ezalatt mindenféle semmiségről beszélgettünk. Láttam, hogy eltűnt a valamikor csodaszép haja, és az is látszott rajta, hogy időnként fájdalmai vannak. Azért még így is láttam mosolyogni.

Mire újra Németországba került, már nagyon rossz állapotban volt. Ennek részleteit nem írnám le, ugye megértitek?

Ezalatt sajnos egyre ritkábban tudtunk már beszélni, és megemlítendő, de a dolog súlytalansága miatt nem részletezendő, hogy úgy összevesztem a telefonban a vőlegényével, hogy többet én már nem is akarok vele egy szót sem váltani ebben az életben.

Emília állapota feltűnően ingadozott, legutóbb, egy hónapja pedig még arról volt szó, hogy lassan, de biztosan javul. Ez aztán hirtelen masszív, erőteljes romlásba csapott át, ami végleg eltüntette belőle az addig minden szenvedés dacára jelenlévő optimizmust és gyógyulni akarást.

December tizenhetedikén kaptam tőle utoljára üzenetet a következő szöveggel:

"Újabb műtét elé nézek. Kérem, ne hívjon, de imádkozzon értem."

Mivel nem akartam zavarni a koncentrálásban, és az utolsó erejének összeszedésében, természetesen nem hívtam. Azt is az öccsétől tudtam meg, hogy alig egy hete hazatértek Magyarországra, és a szülővárosában, ágyban fekve mondta ki az igent a vőlegényének. Talán egy hétig volt férjes asszony.

Emília december huszonnegyedikén, szenteste meghalt.

Én még egyáltalán nem értem ezt a helyzetet, alighanem kell pár nap, mire ténylegesen leesik a tantusz, és megértem, hogy ez a nagyszerű nő nincs többé, és soha nem fogunk már találkozni ebben a földi életben.

A blognak vége. Miatta kezdtem el, mi tagadás, jó darabig neki írtam, és most vele együtt tér nyugovóra. Akkor is, ha nemrégiben éppen ő volt az, aki a Kaptárlakó blogot keserédesen a közös gyerekünknek nevezte. Ahogy ismerem magam, és amennyire a részemmé vált az írás, biztosra veszem, hogy hamarosan új blogot indítok valahol, de ez most itt vele együtt kialszik.

Most egy darabig nem írok. Át kell gondolnom betegséget és halált, szenvedést, születést, célokat, munkát, szerelmet, barátságot, ennek az egésznek az értelmét és értelmetlenségét. Hogy milyen is ez az élet. Az élet - nélküle.

VÉGE 

kaptarlako | 2:11 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 23. Vasárnap

Azt javaslom minden kedves olvasómnak, hogy az ünnepek alatt pihenjen. Mindannyiunkra ránk fér, egész évben dolgoztunk eleget. Azt is remélem, senki sem adósodott el a vásárlásban, és még az utolsó pillanatokban - hozzám hasonlóan - mindenki talál megfelelő ajándékot. A keresztény barátaimnak kívánom, hogy éljék meg az ünnep vallásos jellegét, és mindenkinek azt javaslom, hogy tévézés helyett koncentráljunk azokra az emberekre, akikkel együtt töltjük az ünnepeket. Na meg a remek karácsonyi ételekre, a laza sörre, a finom bejglire, és a szaloncukrokra.

Boldok karácsonyt mindenkinek!

kaptarlako | 13:42 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 21. Péntek

Jó reggelt Schengen!

Amellett, hogy történelmi jelentőségű, szép nap ez a mai. :-)

Magyar határőrök és osztrák rendőrök együtt szerelik le a sorompót a magyar-osztrák határon december 20-án, csütörtökön - egy korszak vége

kaptarlako | 9:11 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 18. Kedd

Figyelem! A következő bejegyzés megzavarhatja egyes olvasóink nyugalmát, és sértheti állatokkal kapcsolatos attitűdjeit.

Egy ideje erős nosztalgiát érzek a gyerekkorom azon része után, amikor volt vagy hetven-nyolcvan nyulunk. Akkoriban gyakran ettünk nyulat. A szomszéd ütötte le őket négyesével-ötösével, talán a szőrét kapta meg, nem is tudom.

A kis répapusztítókból rendszerint pörkölt, ha fiatalok, porhanyósak voltak, akkor rántotthús készült. Aki evett már nyulat, az tudja, milyen finomak a kis fattyak.

Gondolkodtam, hogy honnan lehetne nyulat szerezni most, itt, Budapesten. Néztem a Tesco katalógusát, és elborzadva láttam, hogy egy ötszáz grammos csomag, amiben nyúlgerinc vagy comb van, egy ezresbe kerül. Igen, az kétezer kilónként.

Mivel nem vagyok hajlandó ennyit fizetni nyúlhúsért, ezért mozgóstottam szüleimet, hogy odahaza szerezzenek.

Nos, a nyulam megérkezett apám munkahelyére. Nem fél kiló, egy teljes házi nyúl egy ezresért. Még csak becsomagolva van, lefagyasztva, de holnap anyám jobban szemügyre veszi. Ha szép, az nem csak azt jelenti, hogy karácsonykor nyulat fogok enni, hanem akkor rendelek további kettőt, megtöltöm vele a mélyhűtőnket itt Pesten, és egy ráérős januári hétvégén nyúlpörköltet fogok csinálni.

kaptarlako | 23:09 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 18. Kedd

Egy hír, és egy kommentár tőlem

Blikk - 2007.12.18 - (1. oldal)

116 évesen halt meg

KIJEV - Meghalt a világ - nem hivatalosan - legidősebb embere Ukrajnában. Hrihorij Nesztor születési anyakönyve szerint 1891. március 15-én született, így 116 évet élt.

 Gondolj csak bele. A fickó ugyan Ukrajnában élt, de kortársa volt Kossuth Lajosnak, 3 éves fiúcska volt, amikor az meghalt. Szintén kortársa volt Ferenc Józsefnek, 25 volt, amikor a császár meghalt. Már 26 éves felnőtt férfi volt, amikor Szentpétervárott eldördült az Auróra ágyúja, és 30 éves volt, amikor a Vörös Hadsereg végleg úrrá lett a fehéreken.
 
41 éves meglett férfi volt az ukrajnai Holodor idején, amit szerencsésen túlélt, és 48 éves úr volt, amikor Németország lerohanta Lengyelországot. Már csaknem két hónapja betöltötte az 54-et, amikor a második világháború végére koccinthatott. Hatvankét éves öregúr volt, amikor meghalt Sztálin, és 66, amikor a ruszkik műholdat lőttek az űrbe.
 
89 éves bácsi volt, amikor Moszkva olimpiát rendezett, és amikor én születtem, az első tavaszomon pedig ő már betöltötte a 90-et. 95 éves papa volt, amikor azt hallotta a rádióból, hogy valahol egy kis faluban egy atombaleset történt, és ha nem muszáj, ne egyen salátát, három évvel később, 98 évesen élte meg, hogy kezd megdőlni a szovjetrendszer.
 
10 éves múltam csak, amikor őt a 100. születésnapján ünnepelték, és 109 éves volt az ezredfordulón.
 
Olyan jó lenne ilyen sokáig élni...

(A képet Mangalány készítette)

kaptarlako | 13:15 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 17. Hétfő

Ja, és van egy terrorszervezetünk. Tök jó, nem? Már csak ez hiányzott ennek a kis országnak! Úgy kellett, mint egy falat kenyér.

Ennek már semmi köze nincs a szólásszabadsághoz, meg ilyenekhez. Ez nemzetbiztonsági probléma.

kaptarlako | 14:06 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 16. Vasárnap

Voltunk tegnap Ádáéknál karácsonyi vacsorán! :-)

Nem is tudom, mit írhatnék erről, de nagyon jó volt. Isteni finom részeges csirkét ettünk krumplipürével, meg baconbe csavart májat, meg fasírozottat, meg fagylaltot, meg ittam hozzá sört, jó sokat, meg annyit, de annyit röhögtünk, meg beszélgettünk vicces hülyeségekről, meg komoly gazdaságpolitikáról, meg zenéről, meg mindenről. Nagyon jó ötlet volt ez a karácsonyi vacsora, remélem tényleg hagyomány lesz belőle.

Meg voltunk még tegnap előtte Tescóban is Ennával és Morrival, mert bevásároltunk a cipősdobozokhoz. Hárman ugyanis két cipősdobozt készítettünk, politikailag nagyon korrekten, mert az egyiket fiúnak, a másikat lánynak szántuk.

Egyszerű és aranyos kis dolgokat tettünk bele, tollat, kis írókészletet, füzetet, zsírkrétát, aszfaltkrétát, diákcsemegét, fogkefét, fogkrémet. Ami eltérő volt, a lánynak tettünk bele egy macit, a srácnak meg matchboxokat (benne rendőrautót is). :-)

Ma meg összecsomagoltuk, és (az utolsó pillanatban) leadtuk az Állatkert játszóházában. Remélem tényleg értékelni fogják a gyerekek, örülnek majd neki, és tényleg érzik majd, hogy ebben a rohadt világban akad jóindulat is.

kaptarlako | 0:47 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 15. Szombat

Szép hétvégét mindenkinek! :-)

kaptarlako | 11:13 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 14. Péntek

Ne botránkozz, röhögj! :-D

Azt javaslom, vegyük elő a könnyedebb oldalunkat, és a politikai korrektséget ezúttal tegyük be a fiókba (jó mélyre, ha lehet). Fejlett humorérzékkel rendelkező, és angolul tudó olvasóimnak szeretettel:

Stephen Lynch - Little Tiny Moustache

kaptarlako | 21:03 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 13. Csütörtök

Tegnap megállapítottuk Ennával, hogy azóta, hogy együtt élünk, sokkal jobban érezzük magunkat, így a Gyurcsány-csomag bevezetése ellenére határozottan emelkedett az életszínvonalunk. :-)

Arra is rájöttem, hogy azért van velem, mert így én vagyok a legnagyobb macija a hatvan-hetven közül, de rögtön bevallottam, hogy én meg azért vagyok vele, mert így van macskám. :-)

Hülyék-e vagyunk?

kaptarlako | 16:25 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 11. Kedd

kaptarlako | 23:36 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 11. Kedd

Jó régen nem írtam már ide. Kár, hogy mostanában nincs időm blogolásra, pedig ha nem is minden nap, de rendszeresen szeretnék blogolni, mint most. Amit mostanában csinálok, az rendszertelen. Tekintve, hogy ez több, mint a hobbim, kicsit magam is szétesek, ha nincs meg rendszeresen az írás.

Pénteken hosszú idő után Vi1cs0kéknál voltam, javarészt azért, hogy megnézzem kisfiukat Áront, aki már hat hónapos, de én eddig még nem láttam. Vi1cs0kék nagyon aranyos kis család lettek, a mi szobánk, amely anno bűneink helyszíne volt :-D most gyerekszobává avanzsált. A kis Áron - nem közhely - tényleg tiszta apja, pont olyan nagy, kerek feje van, legalább olyan vigyori, és nagyon jó haja van. Mondtam is nekik, hogy alighanem nekem is kell egy ilyen hamarosan. :-D Persze Enna azonnal lebeszélt, mikor mondtam neki telefonon. :-D

Azt hiszem, azért bekakálnék, ha most bejelentené, hogy terhes, de szerintem pár év múlva már készen leszek rá, anyagilag is, meg egyébként is. Úgy érzem, már nem hiányzik sok, hogy kipróbáljam a szuper spermámat. :-D

Lust for life

Vi1cs0kékkal amúgy jót beszélgettünk mindenféléről, jót söröztünk, Afrikában készült fotókat nézegettünk, játszottunk a gyerekkel, meghánytunk-vetettünk szomorú és vidám dolgokat egyaránt. Jó volt újra náluk járni, mindennel együtt is jó időket töltöttem náluk.

MÁS: Aztán volt még, hogy beszélgettem valakikkel, ahol bizonyos dolgokat sikerült tisztáznunk, bizonyos dolgokat meg nem. De elkezdtük.

MÉGMÁS: Nagyon igazságtalanul nem írok arról, hogy járok Adához, fogorvosi kezelésre. A blogon való mellőzése nem szándékos, ez is csak a rendszertelen írásnak tudható be.

Szóval járok Adához, aki kicsit kínoz, de olyan ügyesen csinálja, hogy én, a fogorvosparás lassan teljesen nyugodtan járok oda. (Ő azt fogja mondani, hogy izgulok, mert folyik a nyálam, de ez szerintem egyszerűen nem igaz). :-)

Jó sok pénzem rámegy, de egyrészt - ismertek - nagyon hosszú ideig akarok élni, tudod, Life Extension, másrészt meg Ada hollywoodi álommosolyt ígért nekem. Hát így.

kaptarlako | 22:04 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 8. Szombat

A lányom hozta a hírt az iskolából, rossz vicc, mondtam, de féltem. "Az élet nagyon rövid / nincs idő erőszakra és harcra barátom / mindig úgy gondoltam bűn ez" ezt még a kezdeti vidám időkben írtad John, amikor még többes szám első személyben éltünk, és még volt BEATLES és IGEN és mivé lettünk azóta, mondd? (hadd mondjam meg, az összes versed közül nekem az a fáradt fütty tetszett legjobban a FÉLTÉKENY FICKÓ VAGYOK  közepén  y o u  k n o w  most már tudom, ez a fütty volt a fiatalságom, nem volt túl hosszú, mi?) FELBOMLOTTAK  utcahíres ZENEKARAINK kiből tanár lett, kiből lakatos, kiből bárzenész, kiből na jó! TISZTA SOR, de mi a TISZTA ZENÉT akartuk, a SAJÁT ZENÉNKET AKARTUK ELJÁTSZANI (egyszer Londonban láttam egy hapsit FÉLELMETESEN hasonlított rád, ott ült a Charing Cross Roadon a csúcsforgalomban és furulyázott magában, tudtam, hogy nem te vagy, de azt is tudtam, hogy lehetnél), ez az utolsó dobás azért felrázza a srácokat, talán még nem késő, MÉG MINDENT LEHET, te pedig te MUNKÁSOSZTÁLY HŐSE, te FEKETERIGÓ, végül is "mindig csak erre a pillanatra vártál, hogy feltámadhass".

(Temesi Ferenc: Nincs búcsú, John  -  Élet és Irodalom, 1980. december 13.)

John Lennon (1940 - 1980)

kaptarlako | 21:18 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 7. Péntek

Küldeném az uraknak, leszbikus hölgyolvasóimnak, és mindenkinek, aki szereti. :-)

kaptarlako | 15:32 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 6. Csütörtök

La vie es belle

Ma személyes dolgokról folytattam laza, ráérős beszélgetést a főnökömmel, melynek során megjegyezte: "Azt hiszem Kaptárlakó, hogy te egy boldog ember vagy." Kicsit gondolkodtam, aztán azt feleltem: "Azt hiszem, igen."

Istennek legyen hála mindenért.

kaptarlako | 18:38 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 6. Csütörtök!

Az éjjel járt nálunk a Mikulás!!! :-)

Fogalmam sincs, hogy jutott be a zárt ajtón, de ez egy professzionális Mikulás lehetett. Reggelre mind Enna cipőjében, mind az enyémben volt egy kis csomag. A csokifigura mellett méh által körbedöngicsélt lépgyertyát, meg méhecskés búgócsigát is kaptam (mely utóbbi elég komoly szimulakrum). :-D Hozott négercsókot is, mert tudja, hogy azt nagyon szeretem. :-)

Ma amúgy is rendhagyó napom van. A cégnél félnapos áramszünet van, és mivel én vagyok az ügyeletes, kénytelen voltam Ádáékhoz bebocsáttatást kérni. (Emlékeztek, már októberben is náluk csináltam egy munkát, mivel a mi routerünk nem szereti a vállalati szervert).

Így aztán jó korán, fél hatkor keltem, kiörömködtük magunkat a hajnali órán Ennával, hogy járt nálunk ez a kedves Mikulás, aztán elmentem Ádáékhoz (jó messze laknak). Miután odaértem, kiderült, hogy a feladat ezen részét otthon is megcsinálhattam volna, mert ahhoz nem kell a szerver. Be is láttam, hogy hülye vagyok.

Miután ezzel végeztem, és kicsit nyúztam a macskát (úgy fél 11 körül), hazafelé jövet beadtam a kulcsot Ádának, beugrottam a Gyrososhoz, és ettem egy adag resztelt májat, mert gyötört már az éhség. Miután jót ettem, és tétlenségre voltam kárhoztatva, gondoltam rendbehozom a napok, hetek óta kumulálódó kimerültségemet, és aludtam egyet. Mint a bunda.

Mivel az előbb érdeklődtem, és kiderült, hogy van áram újra, most (fél négy), pedig bemegyek dolgozni. Délutános műszak.

kaptarlako | 15:43 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 5. Szerda

ez az első bejegyzés?
Nem igazán blogger szeretnék lenni, csak írni akarok ezt-azt.
Szeretném megtudni hogy másokat leköt-e a mondanivalóm.

(Brünnhilde, 2004. március 24.)

Hát sikerült neki. És igenis blogger lett, ős-blogger, az egyik legjobb mindazok közül, akiket valaha olvastam. 

Brünnhilde ezerháromszázötvenkét napnyi, csaknem négy évnyi írás után ma abbahagyta. Nincs többé Valló Világ. Egy ős-bloggerrel és egy kedvenc blogommal lett kevesebb.

kaptarlako | 13:49 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 4. Kedd

Délután találkoztam két cimborával még régről, és próbáltunk keresni egy helyet, ahova beülhetünk meginni egy sört.  Elsőként az Up & Down (ha jól emlékszem, volt Natasha B) nevű helyet választottuk a Paulay Ede utcában, ami vendéglátásra tökéletesen alkalmatlan hely. Egy taszítóan bunkó csaj a pultos, aki vágja a pofákat, kelletlenül dolgozik, többet számol, mint amennyi, meg még szervizdíjról is hadovál (ami persze kamu, tudom én mi az, nem most jöttem a falvédőről). Kifizettem neki az egészet, költse gyógyszerre. Nem vagyok hajlandó vitatkozni, életemben már elfogyasztottam, túléltem pár ilyen mihaszna álpincért.

Ami viszont fontos, hogy a drágám ma kapott virágot, csak mert... :-)

Na meg az, hogy hosszú-hosszú telefonhívást kaptam Németországból, finoman csengő hanggal, és csupa jó hírrel. :-)

kaptarlako | 23:27 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 4. Kedd

Az éjjel kellős közepén több sms-t váltottam valakivel, majd emiatt nem tudtam aludni, ma meg kaptam egy enyhén szólva is súlyos levelet, amire nyugodt körülmények között válaszolni fogok. Mindezek kifejtése azonban nem publikus, szóval írok a harmadik dologról, ami foglalkoztat:

Vettem vasárnap egy szép albumot, a Faludy tárlata sorozatban jelent meg, és Reneszánsz költészet a címe. Reneszánsz festmények mellett korabeli versek vannak, amelyeket Faludy fordított. Tegnap lapozgattam. Gyönyörű kiadvány. Megtaláltam benne Villon talán legszebb versét. Gondolom ismeritek, de biztos vagyok benne, hogy - velem együtt - régesrég nem olvastátok. Nos, itt van, ha van egy szabad percetek, ezért igazán érdemes megállni.

Ballada a senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
s így kergettem az Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha megúntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.

Francois Villon (1431-1463?)

kaptarlako | 16:17 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!

2007. december 2. Vasárnap

Tulajdonképpen egy hete nem írtam, pedig minden nap úgy álltam neki, hogy majd ma. Aztán valahogy sosem jött össze. Kevés idő, meg más elfoglaltságok, meg ilyenek.

Amit most gyorsan szeretnék idejegyezni:

Kőszeg csodálatos volt, pont olyan, ahogy leírtam lentebb, ahhoz nem is tudok sokat hozzátenni. Nagyjából semmire sem volt gondunk, kikapcsolt telefonnal sétálgattunk a városban, meséltem sok történetet, finomat ettünk a Kulacsban, amit őszintén ajánlok mindenkinek, aki arra jár. Én magam olyasmit ettem, amit ezidáig még nem sikerült: kakasherepörköltet. Én minden belsőséget szeretek, a májat, a velőt, a tüdőt, a szívet, a pirított vért, a vesét, a pacalt, stb., de herét még nem sikerült ennem, mert elég ritka az éttermekben. Én magam főznék itthon, ha tudnám, hol lehet kapni.

Főtér a Jézus Szíve Templommal

Jellegzetesen kőszegi kereskedelmi forma a becsületkassza - kinn a portéka, egy cetlin az ár, egy persely, amibe a pénzt dobod, az árus meg sehol. És senki nem viszi el.

"Ne menjen le a nap a te haragoddal"

Nos a Kulacsban van kakasherepörkölt, finom tarhonyával, olyan isteni volt, hogy az még! :-)

Tegnap meg nem emlékeztem meg az AIDS elleni világnapról, aminek stílusos oka volt: Ennával egész nap ki sem keltünk az ágyból, csak addig, amíg átvettem a pizzát, amit rendeltünk. Nekünk azonban csaknem száz százalék az esélyünk a negativitásra, mert a nyári szűrésen mindketten negatívak lettünk.

Ha te nem vagy ennyire biztos a dolgodban, akkor használj óvszert, még akkor is, ha ismersz, és tudod, hogy én utálom (és már várom a kommentben érkező köveket).

AIDS ügyben pedig nem tudok mást elmondani, csak azt, amit tavaly írtam. Ha valaki akkor még nem olvasott, most tegye meg.

kaptarlako | 12:51 | | Ezt másnak is olvasnia kéne!