Rég volt, tán igaz sem volt

2005. szeptember 30. Péntek

Tegnap este találkoztam Schindlerrel, aki valami fontos dologban gyorsan segített nekem. Hálás leszek érte.

Hazafelé menet megint jó nagyot sétáltam, nem is lett volna ellenemre az eső sem, csak a végén már tényleg hullafáradt voltam. Menetközben leszólított egy kurva a Keletinél. Ez időnként megtörténik minden pasival, ha esténként megy haza. Mivel van némi fogalmam arról, hogy ők hogy keresnek pénzt, hogy kik állnak a háttérben, és hogy egyáltalán, miről szól ez az egész, ezért eddig még soha életemben nem mondtam mást nekik, mint nemet. Tegnap is. De tegnap este egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy egy kis kaland kéne, visszafordulok, és megkérdezem: mennyi lesz? Aztán persze letettem róla gyorsan, épp azt nem tudna adni nekem egy kurva, amire szükségem van.

Egész más lenne, ha kora este találkoznánk, elmennénk valami zenés, családias helyre vacsorázni, jót beszélgetnénk egy intelligens nővel, sétálnánk egy szépet valami parkban, aztán odahaza megnyitnánk egy üveg bort, aztán adj neki hajnalig! Mennyivel tisztességesebb foglalkozás lenne ez, mint az, hogy kiáll a Keletihez, és boldog-boldogtalant leszólít, hogy aztán az a lépcsőházban rakja meg talán három perc alatt. Egészen más. Egészen.

Ma jó sokat dolgoztam, szinte időre kész voltam, most pedig belevetem magam a városba és keresek valami kaját, mert ma még nem volt időm arra, hogy egyek (most 20:40 van). Holnap nem dolgozok, szóval alvós napot tartok, de délután szeretnék már valamelyikőtökkel találkozni. Végülis miattatok vagyok itt.

 

kaptarlako | 20:41 |

2005. szeptember 29. Csütörtök

Tegnap annyira megilletődtem, hogy elfelejtettem ide jegyezni: reggel voltam egy sajtótájékoztatón, ami nagyon unalmas volt, de aztán jól megetettek minket. :-) Rájöttem, hogy az újságírók népszerűtlen szokása - az evés a sajtájon - mindössze azért van, mert nagyon nem biztos, hogy tudsz-e még enni a nap folyamán. Aki újságot ír, az tudja ezt. Szóval ettem sonkás, camambert-es szendvicset, fetasajtos salátát, ittam ásványvizet. Kifelé menet pedig egy kedves hostessnő a kezembe nyomott egy kis táskát, benne röpiajándékkal. Később megnéztem mi van benne, hát mit látok, egy digitális kártyaolvasó/író volt benne. Jó, nem?

Ma reggel megint sajtótájékoztatón voltam, ez már nem volt annyira unalmas. (azt hadd ne mondjam el, hogy miről szólt, nem akarok napi 24 órában dolgozni). Itt is ettem, finom sonkás szendvicset, sárgadinnyét, ananászt, ittam kólát, meg ásványvizet. Azt hiszem jogos kajálni, mert azóta sem ettem semmit (most fél kilenc lesz, este), csak két cerbonát, meg különben is, amióta Budapesten vagyok, még egyszer sem ebédeltem. (Hahó! Nem akar valaki főzni nekem valamit?) Vannak, akik szerint fogytam. Ez, ismerve a testalkatomat, eléggé röhelyes. Ha leadok még két kilót, eltűnik az oldalnézetem szem elől, mert kétdimenziós leszek.

Ma remek tempóban dolgoztam, és eléggé el is fáradtam. Az előbb felhívtam Gudit, aki itt baloldalt az üzenőfalamra írt nekem. Röviden, de jót beszélgettünk. Hiányzik a drágám azért, a többiekkel együtt. Aki olvas Vas megyéből, annak innen egy nagy ÜDV.! :-)

Azért szomorú a nap híre.

 

kaptarlako | 20:31 |

2005. szeptember 28. Szerda

Talalkoztunk.
Hetfon lett volna egy eve a Szomoru Vasarnapnak, amikor utoljara lattam.
Meg plusz 5 milligramm betablokkolo utan is ugy vert a szivem, olyan eros hanyingerem volt, hogy komolyan azt hittem, nem tudok elmenni, nem tudok a szemebe nezni ujra. De erot vettem magamon, es ma ujra lattam.
Bekes dolgokrol beszelgettunk. Eppolyan kedves, eppolyan szep, mint volt.
Hazafele vegig gyalog jottem, jo nagyot setaltam a budapesti ejszakaban.
MOST ertem haza igazan.

Szeretem ezt a varost.

kaptarlako | 0:47 |

2005. szeptember 27. Kedd

Ma mégsem találkoztam Vele. Lemondta, mert valami baj lehetett, azt mondta, hogy majd holnap. Mondtam neki, hogy pihenjen, holnap is jó lesz. (Ezt szeretem benne, hogy illedelmes, kedves, szabadkozott a telefonban, pedig hát holnap is éppúgy itt leszünk, nem igaz?)

Ma amúgy semmi különös nem történt, dolgoztam, kicsit elúsztam, de azért rendben volt minden. Ami kicsit rosszul esett: írtam egy kétezer karakteres kis cikket arról, hogy az amerikaiak most már biztosan fizetnek a magyar Aranyvonatért, amikor a nap folyamán kipattant ez az egész. Beszéltem a Mazsihisz elnökével is, de kiderült, hogy a belpol is csinálja, és az ő, alig hétszáz karakteres verziójuk került be a lapba. Pedig azt gondoltam, ez lesz a mai témám, kikerült volna az egyesre (ha valaki kéri, szívesen elküldöm neki levélben, legalább nem csak én olvasom el, ha már dolgoztam vele). De hát ez a szakma ilyen. Mindegy, a lényeg, hogy a jenkik fizetnek.

Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek

 

kaptarlako | 19:49 |

2005. szeptember 26. Hetfo

Ricsivel (lakotarsam) kihuztunk egy franko szaritokotelet itt a szobamban, szoval mar szaradnak a frissen mosott ruhaim. Hja kerem, a legenyelet! :-)

kaptarlako | 0:55 |

2005. szeptember 26. Hetfo

A leiras hosszas attanulmanyozasa es nemi Bugocsigatol kapott telefonos segitseg utan az elobb elkezdtem mosni! :-)
(Nem kell rohogni, bar 15 eves koromban tobb lepcsoben elszakadtam otthonrol, ram eddig meg mindig nok mostak.)

kaptarlako | 23:06 |

2005. szeptember 26. Hétfő

Szombaton Cegléden voltunk Meca buliján. Már az odaút is szép volt, mert gyönyörűen sütött a nap (emlékszem, Meca egész héten azon aggódott, hogy elmossa az eső a kertipartit). Vadásszal mentünk vonattal, mert a motor nem készült el időre, amit kölcsönkapott volna. 

Nagyon jól sikerült kis buli volt, finom volt a pörkölt. :-) Én megmondom őszintén, kicsit húztam a számat, mert azt találták ki, hogy activityzni fogunk, én meg nem szeretem az ilyen játékokat (a másik ilyen a csocsó), mert buligyilkosnak tartom őket. Ez tudom, hogy furcsán hangzik, de az én fogalmaim szerinti bulit valóban megölhetik. Én ugyanis az ilyen összejöveteleket azért tartom jónak, mert tudunk egy kicsit beszélgetni, olyan emberek, akik munka, párkapcsolat, meg egyéb dolgok miatt ritkán tudunk találkozni (vagy ritkábban, mint kellene). Engem például sokkal jobban érdekelt volna, hogy mi van egy-két emberrel, mint az activity. Az ilyet, meg a csocsót éppúgy a buli halálának tartom, mint az órákon át tartó viccmesélést. De azért nem akartam ünneprontó lenni, hát résztvettem a játékban. Nem is volt végül is olyan rossz, sokat nevettünk, mert voltak okos emberek, meg jó beszólások.

Ezután "Őszinte vagy bátor?" nevű játékot játszottunk, amit én egy ilyen társaságban perverzül intimnek tartok, nem azért, mert én nem tudok őszintén, ugyanakkor felemelt fejjel válaszolni egy-egy kényes kérdésre, hanem mert azt láttam, hogy másoknak ez nem biztos, hogy sikerült. De ez legalább azért volt jó, mert kialakultak ennek kapcsán jó beszélgetések. Én Nünükével beszélgettem egészen őszintén. Ez nagyon jó volt.

Úgy fél öt körül feküdtünk le, úgy emlékszem. Viszonylag sokat is tudtam aludni, nem is volt semmi bajom másnap, mert nem is ittam sokat (A töményre például egyszer hagytam magam rábeszélni), meg azért sem, mert este is bevettem még öt milligramm metapronol-tartarátot. (Mostanában ezt szedem, mert a propranolol-hirdoklorid elfogyott, és muszáj volt valamit találni. Ezt otthonról hoztam, valakinek egyszer felírta a doki, de megmaradt. Erősebb, mint a propranolol-hidroklorid, de jó anyag, mert teljesen összerendezi a szívritmusomat, nincs is semmi bajom. De csak nagyon visszafogottan lehet vele inni.)

Másnap valaki felajánlotta, hogyelvisz minket Budapestre kocsival. Jó kétszázzal (!!!) mentünk, nem tett jót a karambol-mániámnak. Még a telefonomat se nagyon mertem elővenni, nehogy egy ütközéskor átmenjen a fejemen, és az öljön meg. Azt hiszem túlontúl sokat olvastam-gondolkodtam már balesetekről.

Tegnap este aztán elmentem Prüntyőkéhez, a munkahelyére, és megvártam, amíg végez, aztán hazakísértem és együtt aludtunk. Éjszaka igazi úriember voltam mellette, csak a lelkét ápolgattam, mert arra volt most szüksége nagyon. Tragikus, hogy igazából a kutya sem törődik vele rajtam kívül. De mondtam neki, hogy csak szóljon, ha baj van. Vennem kellene neki egy telefonkártyát, hogy legalább néha fel tudjon hívni, de kissé kutyául állok anyagilag. Kezdenek elfogyni a tartalékaim, pénzem pedig csak október elején lesz legközelebb. Na sebaj, sikerült a váltás, a visszaköltözés, kenyéren és vízen ezért egy hónapot is kibírnék, annyira meg nem tragikus a helyzet. :-)

Ma reggel korán keltem Prüntyőkével együtt, mert menni kellett dolgozni. Hazamentem, és mivel csak délre kellett jönnöm, ezért aludtam még egy órát. Alighanem megfáztam a hétvégén.

Holnap pedig találkozok Vele. Egy év után újra.

Tudom, hogy megváltoztam. Kíváncsi vagyok, mi lesz.

 

kaptarlako | 20:12 |

2005. szeptember 23. Péntek

Ja, a legfontosabbat meg elfelejtettem:

Valaki azt mondja, hogy illegálisan szedték ki a zsebünkből a lóvét éveken át. Most akkor leírom itt, hogy mit csináltam én azért, hogy ezt a pénzt ki tudjam fizetni, hátha Havas tanár úr is olvassa:

címereztem kukoricát, voltam egyesített kézbesítő a postán, ugyanitt újságosfiú, voltam sterilező a szombathelyi kórházban, voltam segédmunkás folyamatos műszakban egy negyvenhárom fokos levegőjű fröccsöntödében, hordtam ki szórólapot, telefonkönyvet, voltam parkfenntartó a celldömölki és a sárvári önkormányzatnál, voltam árufeltöltő a Penny Marketben, meg még biztosan csináltam egy-két dolgot, ami most nem jut az eszembe.

Nem lenne rossz, ha akkor már visszakapnám azt a pénzt.

 

kaptarlako | 19:43 |

2005. szeptember 23. Péntek

Tegnap este próbáltam blogolni a telefonomról, de valami miatt nem tudtam elküldeni a postot.

Tegnap szép napom volt. Keményen dolgoztunk, de legalább volt eredménye. Este hazamentem az albérletbe, ami egyébként nagyon jó hely, csak ágyneműm nincs, egy pokrócban alszok. Váratlanul rámtelefonáltak Pannika szülei, és meginvitáltak a Mikszáth Kálmán térre. Mivel mondták, hogy nem maradnak sokáig, ezért nem is ettem, csak elindultam. Mikor odaértem, épp küzdöttek egy csomó kajával, amit már nem igazán tudtak megenni, mert a felénél jóllaktak. Rám várt tehát a feladat, hogy teljesítsek. Ahhoz képest, hogy éhes voltam, nem is ettem igazán sokat, de azért így is elmajszolgattam úgy négy piritóst, jócskán, igazán vastagon megkenve finom tatárbifsztekkel, meg ettem vagy négy pici húsgombócot (hú de éhes lettem, most, hogy ezt leírtam).

Ittunk két Pilsner Urquell-t, és jó hosszan elbeszélgettünk mindenféléről. A Mikszáth Kálmán tér csodálatos hely, igazán, tényleg otthon éreztem magam tegnap este Budapesten. Azt hiszem, az ilyen esték miatt jöttem vissza ebbe a városba. Meg az ilyen terek miatt.

Későn értem haza, és mivel ma csak délre kellett jönnöm, ezért még az éjszaka befeküdtem egy kád forró vízbe relaxálni. Nagyon jó volt.

Ma meg melóztam, megoldottam többek között egy elég hülye, majdnem teljesíthetetlen feladatot, és mivel ügyeletes vagyok, ezért itt leszek még több, mint egy órát. Holnap jön Vadász tiszta pólókkal, meg egy kis hazai, vasi kajával. És megyünk Ceglédre Meca kertipartijára. Én vonattal, ez a hülye meg motorral. :-)

 

kaptarlako | 19:20 |

2005. szeptember 21. Szerda

Tegnap nem jott ossze a koltozes, szoval most robogok a metron a Dozsa Gy. ut fele. Jo lenne ma estere egy tiszta agynemu, tiszta polo reggelre, de lassan alakul itt ki minden. Jovo heten mar OK leszek.

kaptarlako | 20:37 |

2005. szeptember 21. Szerda

Tegnap óta csak Simon Wiesenthal körül jár az eszem. Nagyon érdekes ember volt ő, nagyon hosszú, tragikus, ugyanakkor kalandos élettel. És az "ügyfelei": Franz Stangl, Adolf Eichmann, Karl Silberbauer, hogy csak a leghíresebbeket említsük. Nos az ő életük sem volt mindennapi.

Találtam tegnap este egy nagyon érdekes idézetet Wiesenthaltól, ami remekül kifejezi ennek az embernek az elszántságát:

"The only value of nearly five decades of my work is a warning to the murderers of tomorrow, that they will never rest."

The Jerusalem Post (1994)

És ajánlom mindenki figyelmébe Claude Lanzmann Soah című könyvét. Pontosabban annak, aki bírja. Nagyon kemény, és nagyon igaz.

 

kaptarlako | 9:21 |

2005. szeptember 20. Kedd

A holokauszt lelkiismerete meghalt. Béke poraira.

 

kaptarlako | 17:40 |

2005. szeptember 20. Kedd

Tegnap őrültekháza volt itt a szerkesztőségben. Szombathelyen egészen más volt a rendszer, az elvárás. Ott az volt a feladat, hogy közérthetően magyarázzunk el gazdasági eseményeket az olvasónak. Itt ezeknek meg a mániájuk a táblázat. Állandóan csak a táblázat. Szerintem ez azért már túlzás, egy okos infografikát ugyan megnéz az ember, de egy többsoros táblázatot szerintem egyetlen olvasó sem bogarász végig. Ő a végeredményre kíváncsi, az meg belefér egy mondatba. Na mindegy. Délben jelentették be a feladatot a rovatnak, úgy, hogy legyen kész az egész kettő (!) óra múlva. Szóval tegnap olyan dolog miatt stresszeltem, aminek a hasznosságáról nem vagyok meggyőződve.

Este viszont találtam lakást! Ma költözök, ha minden igaz. A Dózsa György útnál fogok élni, viszonylag olcsón, két másik főiskolás arccal. Lesz külön szobám, pont egy olyan kis cella, mint amilyenben mindig is éltem, amilyenben a sráckorom is eltelt, és amilyenben otthon érzem magam. Mint egy huszonegyedik századi szerzetes.

 

kaptarlako | 8:36 |

2005. szeptember 18. Vasárnap

Tegnap, miután Tüncinek vettem egy doboz vaníliás karikát, és egy szép cserepes virágot, elköszöntem Schindleréktől, és átköltöztem egy metrómegállóval arrébb, Mecáékhoz. Mert még mindig nincs albérletem. Mondjuk nem egyszerű úgy kérót keresni, hogy az ember minden este fél kilencig dolgozik - megállás nélkül. Ma is itt melózok. Már kurva fáradt vagyok.

Ráadásul holnap reggelre jövök, és van egy olyan sejtésem, hogy megint nem jön a kisegítő srác, szóval megint estésnek kell lennem.

Mecával tegnap elmentünk Tescóba bevásárolni, meg beszélgettünk egy kicsit. Sokat ugyan nem, mert szegényke nagyon nem érzi mostanában jól magát. Este aztán együtt aludtunk. Annak ellenére, hogy valami oknál fogva - talán a budapesti levegő teszi - az elmúlt napokban rendkívüli férfierőt érzek gyülekezni magamban, ez természetesen kizárólag plátói, és baráti alapú együttalvás volt. Szóval tényleg csak aludtunk. De hát én olyan pasi vagyok, hogy ha egy nővel egy szobában alszok, akkor legszívesebben egy ágyba bújok vele, még akkor is, ha tudom, hogy csak aludni fogunk. (Ha pedig másra is van esély, akkor meg pláne! ;-) Végül is kettesével jobb aludni, nem? Ha valaki szuszog ott a közelben. Igaz, azért ebben is van némi nemiség, hiszen az elméletem alapján addig még nem jutottam el, hogy pasikkal is együtt aludjak. :-))) Meg macikkal, és egyéb plüssállatokkal sem szoktam. :-)))))))))) Csak nőkkel.

Más: amikor ezt olvassátok, ne csak a katonákra, hanem a mozgássérültekre is gondoljatok. Fantasztikus! Azt hiszem igaza lesz végül Kömlődi Ferinek, és előbb-utóbb úgy átalakulunk, hogy az csak na! Vagy ahogy ő fogalmazta: Ezek a lények "...egyenlő távolságot tartanak élőtől és élettelentől. Transzcendencia. Istenlét."

 

kaptarlako | 20:21 |

2005. szeptember 16. Péntek

Ma délelőtt elmentem megnézni egy albérletet. Nemet mondtam rá. Egyrészt azért, mert a rezsi elosztása nem lett volna igazságos (én éppen úgy a felét fizettem volna azért a kis lyukért, mint a lakótársam a futballpályaméretű szobájáért), de az igazi ok más volt. Megkérdeztem a srácot, hogy dohányzik-e, mondta, hogy nem. Mondtam akkor menjünk ki a gangra, ott rágyújtok, és tárgyalunk tovább. Azt mondta, nyugodtan rágyújthatok, ő meg füvezni szokott. Ránéztem, és kérdeztem, hogy kereskedik-e vele. Azt felelte, hogy nem, de később megtudtam, hogy persze azért adja-veszi. A mosogatóban halomban áll a szennyes edény, az asztalon cigipapír, szóval engem nem tudott volna átejteni, ha egyenesen letagadja is. Kiszúrom az ilyet a szagáról, messziről. Tudom, milyen lett volna ez a kéró. Minden hétvégén, sokszor hétköznap is jártak volna a soha nem látott kétes arcok partizni, szombat esténként egy kis amfetamin, vasárnap hajnalban pedig egy beállt, üresfejű picsát kerülgethettem volna, akit előző este szedtek össze. Néha eltűnhetett volna ez meg az, néha megfordultak volna nálunk dealerek, megkértek volna egy-két szívességre, hogy mondjuk szállítsak le ezt-azt, vagy csak vigyázzak rá, amíg érte jön valaki. Tudom, hogy megy ez, nálam jobban senki sem tudja. Épp eleget éltem már ilyen emberek között, nem szeretnék többet.

Ma amúgy a legszebb az volt, hogy szinte végig munkába jövet Carlos Santana csodás muzsikáját hallgattam, a Black Magic Woman-t. Közben meg nézegettem a budapesti lányok gyönyörű fenekét. Máskor is megnézem a nőket, persze csak szolidan, nem feltűnően, de ma nagyon-nagyon azt éreztem, hogy fáradtság ide vagy oda, de végig egy éjszakán át tudnék szeretni egy gyönyörű, Fekete, Varázslatos Nőt. Na persze nem létfontosságú, hogy fekete legyen, afrikai, vagy kubai, nagyon örülnék egy egyszerű, kedves kis magyar lánynak is, akinek a lelkével is szívesen törődnék, de csak holnaptól. Ma éjszaka még azt mondanám neki: "A karodat tárd ki, a szíved nem kell nekem / keverhetnél egy szexi koktélt nekem."  ;-)

 

kaptarlako | 20:36 |

2005. szeptember 15. Csütörtök

Ma, amikor beértem, láttam, hogy valaki az asztalomra tett egy finom, illatos teafiltert. :-) Fogalmam sincs, ki lehetett, és nem is tudtam kideríteni. Azért mindenképp kedves tőle, ha esetleg olvassa ezt, ezúton is köszönöm neki, de szívesen megköszönném élőben is, ha felfedné magát. Szeretem az ilyen embereket. :-)

Ma aztán minden nagyon flottul ment, időben végeztünk mindennel, hat óta csak pislogok itt, gazdasági földindulásra várva, ami esetleg átszabhatja a holnapi oldalt. Ilyenkor már nem nagyon lehet számítani erre, lévén a tőzsde, a bankok, meg úgy általában már minden bezárt. Esetleg egy-egy kishírt lehetne kicserélni, ha valami érdekes jönne, de nem igazán láttam még semmit. Vagy az történhet még, hogy a világ olyan részein történik valami gazdasági jellegű dolog, ahol most éppen nappal van. De mivel a földrajzi távolság és a hírérték alapesetben fordítottan arányos, ezért tényleg valami nagyon nagy válságra lenne szükség, hogy átszabjuk a holnapot.

 

kaptarlako | 20:17 |

2005. szeptember 14. Szerda

Ma délelőtt a Hungexpón voltam sajtótájékoztatón. Viszonylag időben elindultam, de nem voltam benne biztos, hogy odaérek, mert nagyon régen, és csak egyszer jártam ott a BNV-n, máskülönben elő sem fordultam arrafelé. Ráadásul megkérdeztem valakit, hogy vajon busszal odaérek-e, és ő olyan biztosan nevetve mondta, hogy azt aztán felejtsem el, hogy beültem egy taxiba. Mondanom sem kell, három percre ráment a gatyám is, busszal is simán odaértem volna. A sajtótájékoztató elég unalmas volt, ahogy a témáról íródott cikkem is az lesz.

Ma aztán csak gőzerővel dolgoztam, többek között a Diákhitel igénylésének buktatóit lepleztem le. Délután behalt a gépem egy-két funkciója, és az informatikáról egy nagyon kedves fiatal lány segített nekem - sajnos csak telefonon, illetve online. De tényleg kedves hangja volt, azt hiszem ez volt a legjobb ma, ami történt velem. :-)

Most pedig megyek haza, és föleszem a házat! :-)

 

kaptarlako | 20:34 |

2005. szeptember 13. Kedd

Na, itt vagyok. Rengeteg a munka, még mindig nem látom át a rendszert, és van azért nyomás is rendesen, de nem szegi a kedvem. A budapesti levegő továbbra is finom, és az éjszakákat is remekül átalszom. Schindlerék aranyosak, tegnap vittem is Tüncinek haza egy kis csokor vadvirágot, amit egy nénikétől vettem itt a Délinél (ez volt az utolsó csokra). Sokmindent most nem is tudok mondani, ez is csak amolyan helyzetjelentés volt.

 

kaptarlako | 20:14 |

2005. szeptember 12. Hetfo

Tegnap vicces-kalandos utam volt Bp fele egy Indiaba illo heringvonaton - elkepeszto mennyisegu emberrel.
Schindlerek nagyon kedvesek, jo helyem van itt.
Ma az uj munkahelyemen razos-munkas napom volt. A szervezeti kultura EGESZEN MAS, mint Szombathelyen volt. Mas szoftverek, mas rendszer, nem is latok at semmit.
Es sok a munka. Faradt vagyok.

kaptarlako | 0:24 |

2005. szeptember 10. Szombat

"Térj vissza oda, ahova egyszer tartoztál!"

Lennon & McCartney

Csaknem egy éve várok erre a napra, most mégsem tudok mit mondani. Akkor ez járt a fülemben, most pedig ezt fogom hallgatni hazafelé úton. Amikor megérkezem végre, még a lábam mellé teszem a zsákomat, és megállok egy pillanatra, hogy beleszagoljak a budapesti levegőbe. Estére már otthon leszek.

"Get back to where you once belonged!"

 

kaptarlako | 13:13 |