Rég volt, tán igaz sem volt

2006. augusztus 30. Szerda

Ma nem történt semmi.

kaptarlako | 20:29 |

2006. augusztus 29. Kedd

"S, ha a szerelmem elmegy valakivel
Csak sovány vigasz, hogy a barátom vitte el"

(Zorán)

Ha egy régi haverral sokmindent csináltatok együtt, együtt buliztatok, együtt dolgoztatok (izzadós, fizikai munkát, szörnyű melegben raktad neki a tetőt, szívességből), ha te szerezted neki az első (ócska) számítógépét, kérés nélkül, mert tudtad, hogy sosem lenne rá pénze, ha te védted őt és a barátnőjét, amikor a lakótársad ki akarta már őket tessékelni, mert pár hetet nem volt hol lakniuk, ha együtt szívtatok, ha együtt ittatok, ha együtt jártatok a gyárba kora hajnalban a munkásszállító busszal, ha együtt olvastatok Kretént, ha megosztottad vele az utolsó cigidet is, mert tudtad, hogy nincs neki, és nem is lesz rá pénze, ha hosszú éjszakákat beszélgettetek végig politikáról, nemzetről, múltról és jövőről, zenéről, irodalomról, munkáról, kutyákról, mindenről - akivel bár a végén már ritkán találkoztatok, de azért mégiscsak régi haver - attól azért elvársz egy keveset, nem?

Ha elviszi a nődet, akkor azért joggal várod el tőle, hogy leüljön veled, és elmondja mi a helyzet, nem? Azért a mögöttetek lévő évek miatt ezzel tartozik neked, nem?

Ha pedig ezt hónapokig nem teszi meg, és utána sem érti, hogy mit mulasztott el megtenni, joggal gondolod róla, hogy érzelmi fogyatékos, nem?

kaptarlako | 21:07 |

2006. augusztus 28. Hétfő

A hétvégén megkaptam a lányaimtól a Hónap Férfija megtisztelő címet!!!

Olyan aranyosak voltak a drágáim, üldögéltünk Ádáék kertjében, amikor egyszercsak felsorakoztak ott előttem, kezük hátratéve, és Áda mondta, hogy ezennel több okból kifolyólag, megérdemelten, megnyertem a Hónap Férfija címet! Hogy miért? És ezzel feltartottak nagy lapokat, mint a reklámban, amelyekre a vastagon szedett szavak voltak írva:

Mert az edényeket több ízben elmosogatta! Mert a kimosott ruhákat kiteregette! Mert a megszáradt ruhákat beszedte! Mert a szemetet levitte! Mert a virágokat meglocsolta!

Én még hozzátettem, hogy azért is, mert a WC-ülőkét mindig, minden esetben, kivétel nélkül lehajtottam.

Ezzel átnyújtottak egy, a hűtőből jó hidegen elővett üveg Pilsener Urquell-t, mert még arra is figyeltek, hogy ezt a sört szeretem a legjobban, és átadták nekem! :-) (Azt a férfiak nagyon tudják értékelni, amikor a nők megjegyzik a kedvenc sörmárkájukat.) Aztán kijelentették, hogy a nyereményem egy hétvégi, hajdúsági slambucparti a haverokkal. :-)

Hát nem is tudom, mikor volt utoljára olyan jó íze egy sörnek, teljesen meghatódtam, vigyorogtam, mint a tejbetök. Annyira jó az ilyen, ezek miatt (is) szeretek a lányaimmal élni.

Szóval én lettem a Hónap Férfija.

*Melldönget* *Diadalittasan üvölt* *Territóriumot körbepisil* :-D

Aztán a slambucparti igazán remek volt. Maga slambuc ugye - talán más sem tudja alapból - egy érdekes, hagyományos alföldi étel, ami bográcsban készült krumplistésztának mondható talán, ha ilyen slamposan akarunk fogalmazni. Amíg nem láttam, én, szegény nyugati gyerek, el sem tudtam képzelni, hogy néz ki. Na de végül nagyon finom lett, jócskán belaktunk vele, imádtam, hogy megint egy új ételt kóstolhatok meg.

Aztán a parti hevében hajnalra egy kicsit berúgtam. Na nem olyan nagyon, csak úgy vigyorgósra, táncolósra ittam magam, sajnáltam, hogy a csapat nagy része korán pihenni tért, és csak M3ca, meg Búgócsiga tartotta velem a frontot. meg Ádáék nyúznivaló, tenyeres-talpas ebe, akit a délutáni főzöcskézés közben titokban szalonnakockákkal ettettem, és ezért megszeretett.

A másnap - az elfogyasztott sörmennyiség ellenére - viszonylag könnyű volt, nem volt semmi bajom, ketyegő is rendben vert. Kis kómázás, meg zuhany után ki nevet a végén-t játszottunk, egyszer nagyon keményen elgyepáltak, egyszer meg második lettem. Játék közben Áda igazán komolyan kárörvendő, gonosz figurát vett fel, és ott szúrt ki velünk, ahol csak tudott, majd sátáni kacajt hallatott, és aljasul dörzsölgette a tenyerét. :-)

Hazafelé nagyon szép látványban volt részem: jöttünk végig a számomra valószerűtlenül lapos rónán, miközben alacsonyan állt a nap. Az egész annyira giccsesen szép volt, hogy majdnem megszólalt. Szerencsére karambol nélkül hazaértünk, pedig - érdekes - mindig valahogy ilyen csodás fényviszonyok közé képzelem a halálomat. Éppen ilyen fényeket képzelek el.

Este már nem volt erőm sehova se menni, csak Virággal beszélgettem sokat (ő középiskolai osztálytársam volt). Újabban sokat beszélgetünk, órákat telefonon. Nagyon aranyos lány, mindig bírtam, de a középiskolában nem volt olyan nagyon közeli kapcsolatunk.

Ma meg meló volt, aztán elmentem a Deák térre, hogy az evangélikus könyvesboltban átvegyem azt a könyvet, amit Feri bá, volt hittantanárom, és papom hagyott ott nekem (Jer, örvendjünk keresztyének! - válogatás Luther Márton írásaiból). Korábban még beszélgettünk erről a könyvről, és egyszercsak felhívott, úgy egy hete, hogy megvette nekem, de nincs ideje odaadni, mert megy a vonata, ugyan menjek be a boltba érte, félretették a nevemre. Rendes ember.

Hazafelé egy kicsit sétálni akartam az Andrássy úton, amikor rezgett a telefonom (Piripók! Épp a Pink Floydtól szólt a fülemben a Time, tudod, arról az albumról. Ez már a fatális véletlenek napja, afféle Instant karma, nem?).

Ő volt az. Azt mondta, az előbb látott átmenni a zebrán, és nem tudta kihagyni, hogy fel ne hívjon. Teljesen megdöbbentem. Körülnéztem, de nem láttam. Egy picit beszélgettünk, csaknem elolvadtam attól, hogy ennyi idő után újra hallom a hangját, aztán letettük, rágyújtottam, és sétáltam egészen hazáig. Közben az emberek biztosan hülyének néztek, mert vigyorogtam, mint a vadalma. :-) A lehető legrosszabb dolog az életben, amikor valaki, aki fontos volt, már nem keres, mert azt érzed, hogy nem érsz semmit. Amikor felhív, csak azért, mert látott (mint kiderült a tévében is), mindössze annyit jelent, hogy nem gyűlölt meg azóta, nem felejtett el. Ez a legtöbb, amire számíthatok, és ez nekem elég is. Elmúltak már a gyermekkori álmok, ma már örülök annak is, ha csak emlékeznek rám.

Este aztán találkoztam a pénzügyi tanácsadómmal, aki nagyon jó dolgokat hozott nekem. Eddig meg vagyok elégedve vele, remek munkát végez. Olyan jól összehangolja az igényeimet a pénzpiaci lehetőségekkel, pontosan azt hozta, amit kértem. Ha valakinek szüksége van egy jó pénzügyi tanácsadóra, csak szóljon, megadom a számát.

Hazafelé természetesen sétáltam - vidéki gyerek vagyok, mindenhova, ahova nem muszáj másképp közlekedni ösztönösen gyalog megyek. Gondolkodtam azon, amit a pénzügyi tanácsadóval tárgyaltunk, kamatok, lekötések, megtakarítások, hozamok, kötvények, részvények, százalékok jártak a fejemben. Közben persze Kraftwerket hallgattam, a Numbers 2004-es turnén San Franciscóban zseniálisan bemutatott előadását. Újra rájöttem, milyen fontos, milyen jelentőségteljes szerepet töltenek be az életünkben a számok.

kaptarlako | 23:24 |

2006. augusztus 28. Hétfő

"Magyarországon körülbelül tízezer prostituált van, és megközelítőleg ugyanennyi újságíró. Rossz nyelvek szerint ez a két csoport ugyanaz."

(Zöldi László)

kaptarlako | 13:13 |

2006. augusztus 26. Szombat

Utazom Hajduszoboszlora. A Nyirseg IC-n suhanok vegig az Alfoldon. Meg a szokasos, kedves alfoldi taj van itt, neha pici dombok, fak. Egy ora mulva olyan lesz a taj, mint az asztal lapja. Az mar a Hajdusag lesz.

Termeszetesen a Trans-Europa Express szol a fulemben.

Imadom a vonatokat.

kaptarlako | 12:58 |

2006. augusztus 25. Péntek

Először is, köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat! Igyekeztem azonnal megköszönni mindet, hála az égnek, jó sok érkezett, kommentben, e-mailben, telefonon, SMS-ben, remélem, nem hagytam ki senkit.

Mondanám, hogy viszonzom, de sajnos nem megy ez nekem, az embernek ennyi idősen már legyen önkritikája, és vallja be magának, ha nem tud születés- névnapokat megjegyezni. Néha az emberek azt mondják, az ilyen jeles napok fejben tartására a nők jobban képesek, mint a férfiak. Ha ez igaz, akkor én ebből a szempontból ízig-vérig férfi vagyok, mert képtelen vagyok a számomra fontos emberek ilyen napjait észben tartani, felköszönteni őket. Tessék ezt megbocsátani nekem, és elhinni, hogy én másképp figyelek oda rátok, ami talán nem kevésbé értékes figyelem.

Az mindenesetre igazolódni látszik az elméletet, hogy ma túlnyomórészt kedves nők kívántak nekem boldog névnapot, az Isten áldja meg őket az ilyen emlékezetükért!

Ma sikerült beszélnem telefonon a szintén kedvesen felköszöntő BéBével is! Emlékeztek még rá? Mondta, hogy nemsokára jön Budapestre, és akkor valószínűleg nálam alszik... ;-)

Mostanában ünneplős napjaink vannak, tegnap a lányaimmal, meg a többiekkel a Városligeti tóra épült Robinson étteremben vacsoráztunk, Áda születésnapja alkalmából. Gyönyörű az az étterem, a tó pratjáról már sokszor ábrándoztunk arról, hogy egyszer ott kellene eltöltenünk közösen egy szép estét. Tegnap sikerült, és valóra vált Áda, na meg mindannyiunk álma, hát elmentünk, és vacsoráztunk. Maga az étterem elég drága, de szerencsére megengedhetjük magunknak.

Az este elég jól telt, beszélgettünk sokat. Nagyon finom ételeket ettünk, én magam igyekeztem magyar ételt választani, és Balatoni fogasfilét ettem, vajas-mandulás vargányával, és krumplival. Finom volt, de azért tudtam volna még enni egy kicsit. Finom, villányi vörösbort ittunk hozzá (tudom, ehhez inkább fehérbor illett volna, de előbb rendeltük a bort, és utána választottunk ételt, és így is nagyon finom volt). Egyetlen dolog hiányzott nekem: nem volt zene. Egy ilyen étteremben halkan zongorázhatna valaki. Láttunk ugyanakkor a tavon úszkáló kacsák között egy fehéret, ami engem teljesen lenyűgözött, a többieket viszont - ki tudja, miért - nem hozta lázba. Pedig szerintem nem mindennap láthat az ember fehér vadkacsát.

Hazajövetel közben még jó sokat röhögtünk a Hősök terénél lévő domborműveken, mert megint elkövettük azt a szentségtörést, hogy Leopold, a porondmester stílusában értelmeztük a magyar történelem híres eseményeit. :-)

Idehaza aztán ittunk valami ipari szeszt, épp csak egy kupicával, cigarettáztunk, majd Búgócsiga - elsőként ma - boldog névnapot kívánt nekem.

Reggel persze nem túl kipihentem ébredtem, egész nap kókadoztam, de azért sokat nevettünk a mellettem ülő kedves kolléganővel, aki egyre szimpatikusabb nekem. (Itt lenne az ideje, hogy kitaláljak valami nevet neki).

Este - most már szokás szerint - a Budapest tévében okoskodtunk Lázin Miki barátommal. Jól ment, de sok értetlen, hülye betelefonáló volt, akik nem szóltak bele, vagy csak hallóztak, mert nem bírták megérteni, hogy adásban vannak, kezdjék el a mondandójukat, vagy tegyék le. Nem értem felnőtt emberek, mit nem értenek azon, hogy "Adásban van kezétcsókolom, hallgatjuk". Miután lezavartuk az adást, hazajöttem (Hédivel elhalasztottuk a találkozót) és most egyedül vagyok itthon, mert a lányaim már Hajdúszoboszlón vannak. Holnap megyek utánuk.

Annyira jó most itt egyedül, mindjárt a telefonomat is kikapcsolom. Gregorián énekeket hallgatok egy olasz kolostor szerzeteseinek előadásában. Olyan csodás ez a latin nyelv, és olyan gyönyörűek ezek az énekek. Valahova egészen messzire visz el.

Credo in unum Deum, Patrem omnipotentem, factorem caeli et terrae, visibilium omnium et invisibilium.
Et in unum Dominum Iesum Christum, Filium Dei unigenitum, et ex Patre natum ante omnia saecula. Deum de Deo, Lumen de Lumine, Deum verum de Deo vero, genitum non factum, consubstantialem Patri; per quem omnia facta sunt.
Qui propter nos homines et propter nostram salutem descendit de caelis. Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est.
Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato, passus et sepultus est,
et resurrexit tertia die, secundum Scripturas,
et ascendit in caelum, sedet ad dexteram Patris.
Et iterum venturus est cum gloria, iudicare vivos et mortuos, cuius regni non erit finis.
Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem, qui ex Patre Filioque procedit. Qui cum Patre et Filio simul adoratur et conglorificatur: qui locutus est per prophetas.
Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam.
Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum.
Et expecto resurrectionem mortuorum,
et vitam venturi saeculi. Amen.

kaptarlako | 0:01 |

2006. augusztus 25. Csutortok

Az Isten is Lajos! :-)

kaptarlako | 0:32 |

2006. augusztus 23. Szerda

Tegnap este valóban nagyon korán elszunnyadtak a lányaim, de nekem még nem volt kedvem nyugovóra térni. Így aztán elindultam töprengeni, és hamar a közeli sörözőben kötöttem ki. Ott aztán jó sokat gondolkodtam, csupa jó dolgon.

Aztán hazamentem, és utána a telefonon még csetelni kezdtem Nadinnal (emlékeztek még rá?). Hát a tizedét nem mondanám el annak, amit beszéltünk, annyira őszinte és személyes társalgásunk volt. Eltartott hajnali kettőig.

Ma meg aztán semmi sem történt, csak dolgoztam. Voltam bankban, meg ilyenek. Az a baj, hogy el kellene mennem a Müpába, átvenni a jegyeket, amivel majd belépünk erre a fantasztikus rendezvényre. Meg el kellene mennem a Deák téri könyvesboltba, mert ott van a részemre félretéve egy könyv Luther Márton tollából, mert az ex-lelkészem múltkor hívott, hogy megvette nekem, otthagyta becsomagolva, menjek érte (ugye ő hazament vidékre). Hát nem rendes? Na de mikor intézem el én ezeket, jaj, mikor?

kaptarlako | 21:03 |

2006. augusztus 23. Szerda 

The Real Thing

kaptarlako | 9:50 |

2006. augusztus 22. Kedd

Majd holnap írok, mert lassan itt alvás van. :-(

kaptarlako | 21:36 |

2006. augusztus 22. Kedd

Tegnap éjszaka írtam a telefonomról bejegyzést, de valami miatt nem jelent meg. Emitt van:

A lanyok mar reg szunnyadnak, szoval most csak gyorsblog, telefonrol:
A tegnapi esemenyek egeszen megdobbentoek. Az iden nyaron ez volt a negyedik vihar Budapesten, ami tulmegy a normalitas hatarain, mind kozul ez volt a legpusztitobb - ez mar embereleteket is magaval vitt. Levagta a felso szomszed muskatlijat az erkelyunkre, par cserepet atrendezett, szilankok voltak mindenhol. Olyan mar volt, hogy ablaktablakat tort ki a szel, de sosem lattam meg olyan orult vihart, mint tegnap.
 
Ma meg dolgoztam,finom lasagnat ebedeltem. Mivel kis szanatoriumunkban kulonbozo sulyossaggal, de mindenki beteg, ezert ma estere gyogyito huslevesvacsorat terveztunk be. Foztek is a lanyaim, de olyat, hogy a Gundelben megirigyelnek. Isteni csipospaprikat vagtunk bele (hala Scindlernek, tole kaptam a multkor), es hagytuk, hogy a jotekony leves kifejtse gyogyito hatasat. En meg ettem pulykat, ittam egy korty Tokajit, HVG, most szunya.

kaptarlako | 12:18 |

2006. augusztus 20. Vasárnap

MINDENKINEK!

Most, hogy ezt olvasod, azonnal írsz nekem egy levelet, amiben közlöd, hogy jól vagy, élsz, egyben vagy. Rendben?

kaptarlako | 22:55 |

kaptarlako | 0:21 |

2006. augusztus 19. Szombat

Az isten bassza meg hátulról seggbe azt a rohadt szarfaszú görényt, aki az egérre kitalálta a vissza gombot, hogy egy véletlen mozdulat miatt elszálljon az a regény, amit beírtam ide! Mi az isten büdös kurva faszáért kell ilyet tenni egy rohadt egérre??? Száradt volna ki az anyja méhe annak a baromnak, aki kitalálta!

Most elszívok egy cigit, aztán újrakezdem. Jegyzettömbben.

kaptarlako | 21:44 |

2006. augusztus 18. Péntek - Transvision 2006

Ez a Világszövetség kilencedik nagy, globális konferenciája, a Transvision 2006, ezúttal Helsinkiben. Kicsit szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy két éve még úgy volt, ezt az ideit mi rendezzük itt, Budapesten.

Nézem élőben, most épp egy orosz pasas beszél, nem tudom ki, én ezeket az új gyerekeket, az oroszokat nem ismerem. Ti is belenézhettek, teljesen nyilvános a dolog, itt mindent megtaláltok az élő közvetítésről.

kaptarlako | 13:52 |

2006. augusztus 17. Csütörtök

Most csak annyit, hogy köszönöm mindenkinek az aggódó üzeneteket, nem kell félni, nincs semmi bajom, sőt, remekül telik a szabadságom. :-) Szinte egyáltalán nem voltam gép előtt a napokban, csak a mobilomon olvastam az e-maileket. Minden rendben, holnap blog. Jó éjszakát!

kaptarlako | 23:56 |

2006. augusztus 12. Szombat

Az elmúlt napokban nem írtam, de nem is történt olyan, amiről írnék. Talán az, hogy Lázin Miki megint hívott, így aztán tegnap megint a Budapest tévében osztottuk az észt. Jó volt, jobb, mint a múltkori, volt sok betelefonáló, meg jó hangulatban telt az egész beszélgetés.

Adás után - jókissrácként - azonnal hazajöttem, de azért vettem a kisboltban négy doboz Stefflt, mert meg akartam ünnepelni, hogy végre szabadságon vagyok!!! :-))) (Na meg azért, mert akciós volt.) 2004 októbere óta összesen hat napot voltam szabadságon. Tavaly karácsonykor öt napot, most júliusban egyet. Ezalatt a csaknem két év alatt kissé kipurcantam. Most már igazán rámfért ez a szabadság.

Rögtön lazázással kezdtem a szabit, tegnap este Ádával az erkélyen hosszan beszélgettünk, és közben visszafogottan, urasan alkoholizáltunk. Ádával nagyon jókat lehet beszélgetni, ha úgy esik, hogy ketten maradunk. Nyilván nem költöztem volna össze a lányaimmal, ha bármi bajom lett volna velük, de most már egyre jobb itt, szép lassan igazán összecsiszolódunk, már jócskán vannak közös történeteink, meg poénjaink, már tudunk egymásról egyet és mást, amiről másnak fogalma sincs.

Ma meg szintén remek programom lesz. Schindler szalmaözvegy, mert Tünci elutazott hétvégére, így aztán kihasználjuk az alkalmat, és csapunk egy közös legényestét, pörköltfőzéssel, ipari mennyiségű hűtött sörrel, dohánnyal.

Na persze azért hozzánk méltóan remek beszélgetést fogunk folytatni, hajnalig, mint mindig. Ó, ezek nagyon jó alkalmak, csak hallanátok egyszer, mit alakítunk, hogyan kattintgatunk zenéről irodalomra, politikáról történelemre, környezetvédelemről gazdaságra, médiáról filozófiára, technikáról művészetre, hosszan, ráérősen, órákon keresztül. Schindler az az ember ezen a világon, akivel a legjobb beszélgetéseket tudom folytatni. Vele tudom igazán megvalósítani azokat az alkalmakat, amiket értelmiségi beszélgetéseknek hívnék, ha nem lenne ilyen összesz*rozott ez az elcsépelt szó, ha értitek ennek a kifejezésnek a lehető legjobb, tápláló értelmét.

Rafaello: Athéni iskola - Vatikán, Stanza della Signatura (Aláírások terme)

Az európai festészet egyik gyöngyszeme, személyes kedvencem, ha lehet ilyet mondani. A kép közepén a filozófiatörténet állandó kettősségét jelképezve két alak: Platón és Arisztotelész. A baloldalon álló idősebb Platón kezével az ideák magasabb világára mutat, míg a fiatal Arisztotelész gesztusa a földön járó, tapasztalati tényekre alapozó gondolkodó mozdulata.

Ez a fantasztikus freskó a Vatikánban, az Aláírások termében (Stanza della Signatura) látható. Egyszer szeretnék oda eljutni. Érdemes közelebbről szemügyre venni, nagyobb méretben megtalálhatjátok itt.

kaptarlako | 14:05 |

2006. augusztus 9. Szerda

Ma reggel, amikor felébredtem, már éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, de azért zuhanyoztam, összeszedtem magam, és bementem dolgozni. Fél órát ültem a gép előtt, aztán rájöttem, hogy ma ez nekem nem fog menni, úgy vert a szívem, mint egy géppuska. Hazavánszorogtam, és gyakorlatilag végigaludtam az egész napot. Tegnap este, mikor hazafelé sétáltam munkából, már kimaradt egy ütés, amikor megálltam egy piros lámpánál. Gyógykampó. Hazaértem, beérek a konyhába, újabb kimaradt ütés, újabb gyógykampó, pár másodperces légszomj. Egyre rosszabb, és rosszabb lesz ez, nincs mese, el kell mennem egy kardiológushoz, újra megnézetni magam. Azt még elfogadnám, hogy néha félrever, de az már sok, hogy néha már használhatatlan vagyok.

Mikor hazajöttem ma reggel, az egyik kolléganőm nagyon kis kedves volt, ő bíztatott, hogy menjek haza. Aztán még azt is mondta, hogy hazakísér, de ezt udvariasan elhárítottam, és mikor kiléptem volna az ajtón, leplezetlenül odalépett hozzám, és megölelt. Kedves szavakat suttogott a fülembe. Teljesen megdöbbentem, nem tudom, kitől kaptam mostanában hasonlót. Kár, hogy ilyen hülye helyzetben történt mindez.

Nem akarok többet írni a szívemről, halálosan elegem van az egészből.

Sokkal fontosabb, hogy tegnap végül összejött az, amit már egy ideje terveztem, és elvittem a lányaimat vacsorázni a Körönd Étterembe, titokban azzal a céllal, hogy legyen alkalmunk "rendezni végre közös dolgainkat."

Az est remek hangulatban telt, finomat ettünk, és jó hosszan, ráérősen beszélgettünk. Én magam mandulás pisztrángot rendeltem. Még sosem ettem pisztrángot, de ez valami isteni finom hal. A pincér készséggel ki is filézte nekem, ott előttem. Én a magam részéről egyébként is végig meg voltam elégedve a kiszolgálással, minden nagyon elegáns és rendben lévő volt.

Az beszélgetés folyamán sokminden előjött, olyan dolgok, amelyeket mostanában nem tudtunk  megbeszélni, egyszerűen azért, mert nem jutott időnk egymásra. Egyszerű dolgok, mint például a munka, a napi rutin, és olyan fajsúlyos kérdések is, mint az emberi kapcsolataink (nem, nem tinibeszélgetés a párkapcsolatokról, sokkal inkább rólunk, a tágan értelmezett baráti körről esett szó).

Mindeközben úgy érzem, mindannyian finomat ettünk, és egy kicsit oda tudtunk figyelni egymásra. Kell ennél több?

kaptarlako | 22:04 |

2006. augusztus 6. Vasárnap

Csendes, nyugodt napokat élek mostanában. Annyira azért nem csendesek, hogy legyen időm / lehetőségem blogolni, de azért elég csendesek. Jó ez így.

Pénteken csaknem tizenhárom órát töltöttem a munkahelyemen - nem végig munkával, de azért mégiscsak benn voltam. Nem volt kedvem menni sehova. Napközben átrendeztük az irodát, mert fejlődőben van kicsiny cégünk, és időről időre új embereket vesz fel a főnök. Most már nem egyedül ülök KAMA3 mellett, hanem másokkal. Mivel  már egy ideje nem titok előttem, hogy egyik munkatársam is blogol (ő nem tudja, hogy én tudom), ezért azt hiszem, hogy nemsokára lebukás lesz. Végül is mindegy, nincs titkolnivalóm. Mondjuk azért elegánsabb lenne egy önkéntes coming out, mint az, hogy a mellettem ülő kolléganő véletlenül oldalra pillant, és meglátja a monitoromon, hogy...

Este sokáig benn voltunk, ott voltak a rendszergarázdák is, rendeltünk pizzát, meg sokat ökörködtünk. Végül már jócskán késő este volt, mikor az Oktogonon csatlakoztam Búgócsigáékhoz, akikkel kimentünk a Margit-szigetre, és a Duna partján sörözgettünk, meg beszélgettünk. Jó sok fájdalmas poén becsúszott, elsősorban Pszicho részéről, fájdalmas kínok között, könnyezve röhögtem. :-)

Már pirkadt, mire hazaértünk.

Szombaton kaját csináltam magamnak. Valaki másnak kellett volna, de az illető válaszra sem méltat. Szóval elhatároztam, hogy nem hagyom elrontani a napom, és szépen csinálok kaját - magamnak. Ezügyben felhívtam Brünnhildét, hogy tanácsot kérjek tőle, mit csináljak azzal a nyelvkonzervvel, ami már régóta bizgatja a fantáziámat. Egyszerű, kézenfekvő ötlete volt, csináljam meg rakottasan. Végül is igaz, a rakottas kaják nagyon finomak, egyszerűek, nem igazán lehet elrontani őket, és nem is bonyolult az elkészítésük.

Finom lett.

Tegnap éjszaka borzongani, rettegni támadt kedvem, így aztán horrort néztem a tévében. Nem volt valami fényes. Szeretem ezt a műfajt, de az igazán jó horror nem terem meg minden bokorban. Szeretnék már egy olyat látni, ami komoly jellemeket, igazi színészi játékot, messzire mutató cselekményt vonultat fel, úgy, hogy közben még be is sz*rok Ha valaki tud segíteni, az szóljon!

Ma meg - vasárnap ide, vagy oda - sikerült jó korán felkelnem, mert kimentem a szüleim elé az egyik állomásra, áttaxiztam velük a másikra, és feltettem őket a vonatra. Mennek Hajdúszoboszlóra, nyaralni, amúgy öregesen. Apám áztatja majd a gőzmozdonyok fűtésekor megfáradt derekát a gyógyvízben. Jó ez, megérdemlik a pihenést.

Hazafelé a szemerkélő esőben rászántam az időt, hogy megnézzem az @rc plakátkiállítást, mert a múlt csütörtökön nem sikerült végül. Erről a plakátkiállításról holnap még szeretnék írni, ha tudok.

Miközben végül jól megáztam, ezt a finom zenét hallgattam. Jól kifejezi azt, milyen hétvégém volt. Furcsákat álmodtam, valahogy minden olyan rejtélyesnek tűnik mostanában, ha alszom. De nyugodt vagyok, szép csendben csordogál a történet, csak lappang valami titok a háttérben. Szeretem az álmaimat. Bárcsak meghívhatnálak titeket oda. Jobb, mint Twin Peaksben.

Az álomember táncol

kaptarlako | 21:46 |

2006. augusztus 3. Csütörtök
 
Ez a hatszázadik bejegyzésem. Hát az elmúlt napokban eléggé elhanyagoltam a blogolást, legalábbis a naplójelleget. Ahogy Búgócsiga mondaná, nem csináltam mást, csak "drámáztam". Én nem drámázásnak nevezném, csak most ezek a dolgok foglalkoztattak. Aki úgy érzi, sokat drámázom ezen a blogon, az tegye fel a kezét! :-)
 
Vasárnap este megvártam a vidéki pihenő-útjáról késő este hazatérő Nünükét a konyhában, mert a lányok már fáradtak voltak, kidőltek, nem akartam, hogy a szabadsága előtt ne találkozzon senkivel kis lakóközösségünkből.
 
Egy csomó dologról jó sokat beszéltünk Búgócsigával, miután hirtelen otthonmaradt hétfő este. Szeretek vele hosszan, ráérősen beszélgetni, csak erre manapság ritkán van lehetőségünk, mindenki csinálja a maga kis dolgait, hol az értelmes elfoglaltságok, hol a kis hülyeségek kötik gúzsba az embert, nem igaz? Tudom, mindenki így él, aki nem nyugdíjas, és nincs zsíros életjáradéka, az életünk már csak ilyen. Vagy ahogy a költő mondja: "No one's to blame, I know time flies so quickly" Elfoglaltak vagyunk, mi itt, ti ott a gép előtt. Még szerencse.
 
Na sebaj, hétfő este kitelepültünk ketten az erkélyre, és jó hosszan bepótoltuk az elmaradt beszélgetéseket. Jó sokat beszéltünk a nagyszülőkről, meg gyermekkori emlékekről, kötetlenül, kattintgatva, ide-oda sodródva, néha kicsit belegabalyodva a társalgás fonalába. :-)
 
És közben szépen, csendben berúgtunk. :-) Még így is eleget aludtunk, de aztán másnap megbeszéltük, hogy kissé szmötyi volt felébredni. Én magam is szenvedtem a másnaposságtól egy kicsit, de megérte. :-)
 
Kedden újra találkoztam a pénzügyi tanácsadóval, és most már sokkal konkrétabb dolgokról beszéltünk. Valóban jó szolgáltatást nyújt, úgy érzem. Ahogy a múltkor is írtam róla, ő nem az a porszívóügynök fajta, valóban segít okosan elhelyezni a pénzemet. Az én igényeimet messzemenően figyelembe veszi, ha valamire azt mondom, hogy nem, akkor azt megérti. Meg egyébként is szükségem volt már valakire, aki technikai és tanácsadás jellegű segítséget nyújt abban, hogyan jussak anyagilag egyről a kettőre.
 
Azért vicces volt a beszélgetésünk, mert egy kiülős helyen találkoztunk, és persze volt felettünk egy olyan ernyő, ami tökéletesen megakadályozta, hogy vizesek legyünk, azért körülöttünk iszonyatosan szakadt az eső. Mondta is, hogy akkor kell dolgozni, amikor jólesik. :-)))
 
Tegnap meg a Nevadában voltunk, részben M3ca születésnapja miatt (jóllehet a "hivatalos" ünnepség a jövő héten lesz, mert megvárjuk, amíg Nünüke visszajön szabadságról.
 
Ma meg @rc megnyitó, ahol remélhetőleg találkozom Káli Gyurival, és remélhetőleg átadja nekem a várva várt filmet: David Cronenberg: Videodrome, és a várva várt zenét: Chemical Brothers: Brothers gonna work it out.
 
Az éjszaka pedig nagyon szép álmom volt. Olyasvalakivel találkoztam, akivel az életben már nem lenne lehetőségem. Egyszercsak megjelent, vigyorogva, röviden elmagyarázta, hogy miért kellett megrendeznie a halálát, és én úgy, de úgy örültem neki! Meg is döbbentem persze, kérdeztem tőle, hogy hol volt, mit csinált az elmúlt években, de már nem emlékszem a válaszára, csak arra, hogy valahol külföldön volt. Meg arra, hogy milyen jó volt találkozni, nevetésre, megkönnyebbülésre emlékszem, olyan érzésre, mint amikor évek múltán esik le valakinek a tantusz.
 
Azt is megkérdeztem tőle, hogy mi volt a koporsójában, ha nem ő feküdt ott. Azt felelte, egy kis boríték, amiben volt egy vékony almaszelet.

kaptarlako | 14:06 |