Rég volt, tán igaz sem volt

2006. október 29. Vasárnap

Halottak napja Kolozsváron

Nincs időm írni, pedig lenne miről. Csak távirati stílusban: köszönet a tegnap estéért a Tandem legénységének és leányságának, Peetnek, Thelmának, Anának, Aneninennek, Delirának, Búgócsigának, Dweyrának és a párjának, Timnek, és legesleginkább Piripóknak!

Most elhúztam Művésszel Kolozsvárra, majd jövök.

kaptarlako | 15:13 |

2006. október 28. Szombat

Borzasztóan igazságtalannak tartom, hogy akkor tudok csak elmenni szabadságra, ha előre dolgozom. Komolyan. Még ha jól keresek, akkor is.

kaptarlako | 18:14 |

2006. oktober 27. Pentek

Rovid eletem alatt mar szamos anyagot sikerult kiprobalnom. Szivtam marihuanat, hasist, ittam makteat, ettem opiumot, szivtam opiumot, haraptam kekhajnalkamagot, szippantottam speedet, lelegeztem be acetont, dinitrogen-oxidot, alkyl-nitritet, szedtem kulonfele pszichoaktiv gyogyszereket, volt, hogy ittam ra.

Kilenc evig eltem kulonfele drogokon, ket es fel eve tiszta vagyok, mint a ho. Nem is hianyzik, nem keresem.

Es akkor errol a kurva dohanyrol nem tudok leszokni.

kaptarlako | 1:32 |

2006. október 25. Szerda

Ma egész nap az El Condor Pasa-t hallgattam. Miközben a testem Budapesten dolgozott, lélekben Peruban jártam. Azt hiszem, kissé egysíkú a gondolkodásom, mert ebből is történelmi töprengés lett - fogalmam sincs, miért is nem mentem inkább történésznek.

Az inkák birodalmának romjai felett keseregvén egy olyan szerencsétlen sorsú, fiatal ember jutott eszembe, akire már mindig emlékezni fognak, amíg csak emberek élnek ezen a bolygón.

Atahualpa, az utolsó inka társaságában töltöttem ezt a napot. (Az inka szó nem csak a népet jelölte, hanem az uralkodót is, Atahualpa volt a birodalom utolsó inkája, valamikor a XVI. század elején.)

Atahualpa rövid élete nem volt könnyű. Apja halála után épphogy megvívott a trónért testvérével, és a polgárháború végeszakadtával újraegyesítette az inka birodalmat, amikor megjelentek a spanyolok. A konkvisztádorokat egy rendkívül ambíciózus, ám nem éppen a kegyes lelkéről ismert hódító, Francisco Pizarro vezette.

Atahualpa és Pizarro - összekapcsolódott az életük

Az ezerötszázharmincas évek elején, egy napon a két - egymástól több ezer kilométerre született - férfi, Atahualpa és Pizarro találkoztak.  Az egyik spanyol pap ekkor megkérdezte az inkát, hogy elfogadja-e a spanyolok fennhatóságát a birodalma felett, és vállalja-e a keresztény hitre térést. Atahualpa megkérdezte a papot, hogy mégis milyen alapon gondolják azt a spanyolok, hogy joguk van a földjéhez. Erre a pap átnyújtott neki ajándékba egy Bibliát, és azt mondta, a spanyolok joga ebből a könyvből, a benne foglalt szavakból ered. Atahualpa megnézte az ajándékot, de aztán azt mondta, hogy ezek a szavak nem érdeklik őt, miért nem beszélnek vele inkább erről. És elkövetett egy végzetes hibát: ledobta a Bibliát a földre.

A spanyolok az istengyalázás ürügyén az uralkodó teljes kíséretét lemészárolták, magát Atahualpát pedig foglyul ejtették. A fogságban az inka nagyvonalú ajánlatot tett a szabadságáért: vállalta, hogy a spanyolok templomát egy bizonyos magasságig megtölteti arannyal, és kétszer annyi ezüsttel. A kikötése az volt, hogy az arany- és ezüsttárgyakat a spanyolok nem olvaszthatják be, mert azok szent istenalakokat is ábrázolnak.

Pizarro elfogadta az ajánlatot, a kincs pedig megtöltötte a templomot. Ennek ellenére a spanyolok bálványimádás, többnejűség, valamint gyilkosság vádjával (ugye megölette a testvérét) egy rövid, és komolyan nem vehető eljárás során máglyahalálra ítélték Atahualpát.

A test elégetése a legszörnyűbb dolgok egyike közé tartozott az inkák szemében, mert a hitük szerint csak a múmia alkalmas szállás a léleknek az ember halála után. A spanyolok egyetlen ponton bizonyultak kegyesnek a harmincadik életévét éppen elhagyott inkával szemben: felajánlották neki, hogy megkeresztelik, és akkor a a halálos ítéletet akasztásra változtatják. Így is lett, az utolsó inka a keresztségben a Juan Santos Atahualpa nevet kapta. Ezután megfojtották, majd a váltságdíjul felajánlott  arany- és ezüsttárgyakat beolvasztották, és Spanyolországba szállították.

Ezt követően a spanyol hódítás éppúgy elsöpörte az inka birodalmat, mint a többi amerikai kultúrát. Bár ez nem egyedül a spanyolok bűne, de néhány száz év alatt a hódítók elkövették a történelem legnagyobb népirtását azzal, hogy meggyilkoltak csaknem hetvenmillió indiánt Alaszkától Patagóniáig. Az eszközökben sem válogattak, lelőtték, felakasztották, lekaszabolták, halálra itatták őket, vagy himlővel fertőzött pokrócokat osztogattak a szerencsétleneknek. Akik megmaradtak, azok ma alkoholisták, bűnözők, jobb esetben kacatárusok, ritka az olyan indián, mint akik azokat a jól menő kaszinókat üzemeltetik az Egyesült Államokban.

Az El Condor Pasa pedig elterjedt a világon, és számtalan feldolgozása született. Csináltak már belőle gyorsított diszkóverziót, szerelmes dalt, mindent. Pedig valójában egy fohász az Andok ma már különösen veszélyeztetett óriási madarához, a kondorkeselyűhöz, hogy vinne vissza Machu Picchuba, az inka birodalom virágzásának idejébe, abba a korba, amikor még a fehérek nem voltak sehol.

Az El Condor Pasa nem szól másról, mint a nosztalgiáról. Nosztalgiáról az után a rég elmúlt idő után, ami még megelőzte az emberiség legnagyobb bűnét: a gyarmatosítást.

kaptarlako | 20:36 |

2006. október 24. Kedd

Hát elég régen jutottam már gép elé, amikor rá is értem, csaknem egy hete nem írtam. A telefonomon ugyan tudok írni, de csak ékezet nélkül, és röviden, szóval az nem alkalmas hosszú bejegyzésekre. Most már tényleg ide kellene hoznom valahogy a számítógépemet, de ez nem is olyan egyszerű, végül is kétszáz kilométerre vagyunk egymástól. Akkor aztán akármikor írhatnék.

Az elmúlt közel egy hét alatt sokminden történt velem. Gondolom nehéz lenne egy ilyen hosszú bejegyzést végigolvasni, ezért aztán szépen szakaszokra osztom az egészet, így mindenki azt olvas el belőle, amit szeretne.

Születésnap a Tandemben (szerda)

Azzal kezdeném, hogy szerdán nagyon szép napom volt. Azt hiszem, utoljára a nyáron éreztem ilyen jól magam. Egészen sokat számított nekem az, hogy annyian kívántatok nekem boldog születésnapot.

Talán kicsit hülyén hangzik, de legjobban az dobta fel a hangulatomat, hogy Piripók annyira örült annak a kis ajándéknak. :-)

A munkahelyemen pedig, amikor jöttem be cigizésből, egyszercsak félkörben állva találtam kis csapatunkat! Elénekelték nekem a "Boldog szülinapot" kezdetű dalt, aztán megajándékoztak egy szép köténnyel, amiben majd meg kell mutatnom nekik, hogy milyen isteni pörköltet tudok főzni, meg kaptam egy 7 méter feliratú pólót. Egészen meghatódtam, nem is számítottam arra, hogy számontartják a születésnapomat.

Este aztán gyanútlanul elmentem Morriért, hogy elvigyem a Tandembe, erre boldog születésnapot kívánt ő is, és mindezt nyomatékosította egy üveg finom vörösborral. Őszintén meglepődtem, és meg is köszöntem a drágámnak hat puszival. (Ha egy kicsit pofátlanabb lennék, sorba álltam volna még egy körre) :-)

Este a Tandemben már csak nyugalomra számítottam, erre az én barátaim egy komoly születésnapi partit tartottak nekem, gyertyás-csillagszórós tortával, pezsgővel, még Tim is hozott nekem egy kis pezsgőt, és ott volt egy csomó olyan ember, aki már sokat jelent nekem, vagy majd még ezután fog. Eljött Nünüke és Áda is, ami azért így együtt nem olyan gyakori.

Konferencia és születésnap a Nevadában (csütörtök)

Csütörtökön reggel szépen felöltöztem, igazán elegáns voltam, mert konferenciára mentem a Corinthia Grand Hotel Royalba, amely egy gyönyörű épület kívülről is, de amikor múlt héten életemben először beléptem, komolyan büszke voltam arra, hogy nyugati ember, hogy európai ember vagyok. Az a gyönyörű hall, aztán a lépcső a szobrokkal, meg a folyamatosan szálló komolyzene...

Az előadások szakmailag érdekesek voltak, de ezzel nem untatnálak titeket.

Este viszont mentünk a Nevadába, mert a blogéletemen kívüli csapat is szeretett volna megköszönteni, meg hát különben is.

Tündériek voltak a drágámék, biztosan ismernek már, mert nem emlékszem, mikor kaptam ennyire eltalált ajándékokat. Először is: kaptam tőlük sörtortát. :-)

Megkaptam tőlük azt a könyvet, amit már régóta nézegettem, hogy be kellene szerezni: Hétköznapi élet Kádár János korában.

Hát tudják, hogy mi kell nekem, még aznap este negyed kettőig lapozgattam a konyhában. Hétköznapi történelem. Nagyon jó!

Kaptam aztán egy elég érdekes ajándékot is. Mindig nyaggattam a lányaimat, hogy legyen egy állatunk, mert nekem hiányzik, hogy egy másik (értelmes) faj tagjával osszam meg az életemet, az embernek kell egy lelkes állat. Na nem sokat teketóriáztak, kiválasztották a leglelkesebbet, az ismert világ egyik legintelligensebb élőlényét, és örökbefogadták nekem a Budapesti Állatkert hétéves gorillaifjoncát, aki Ebobo névre hallgat (azt jelenti, hogy gorilla, a pigmeusok nyelvén).

Hát tündéri kis állat ez az Ebobo. Sajnos nincs digitális fotóm róla, ezért ezt a gorillát teszem ide. Ebobo, a kisfiam nála már idősebb és nagyobb.

Punny (péntek)

Pénteken nem történt semmi.

Találkozás a fiammal (szombat)

Szombaton jött Vadász, és Búgócsigával hármasban elmentünk az Állatkertbe, hogy meglátogassuk a kisfiamat, Ebobót. Kedves, elmélázó és lusta, ugyanakkor okos teremtés, pont mint én. :-)

Nagyon jó kis délutánt töltöttünk ott.

Szombat este horrorpartit rendeztünk, a tévé előtt adóztunk a félelmeknek, de sajnos a többiek nem túl jó rémfilm-nézők, mert mindig ment a szöveg. Azért nem volt rossz így sem.

Csavargás egy régi baráttal (vasárnap)

Vasárnap érkezett meg Budapestre Művész, akivel gyakorlatilag végigcsavarogtuk a napot. Ehhez nem is akarok semmit hozzátenni, aki csavargott már Budapesten egy réges-régi, gyermekkori barátjával, az tudja milyen ez, aki meg nem, annak hiába mondanám.

Balhé (hétfő)

Tegnap ugyanezt csináltuk Művésszel, csak mivel neki fotóznia kellett, javarészt könnygázban. Nincs már erőm erről írni, negyed nyolc lesz, és én még mindig a munkahelyemen ülök, elég volt. Majd.

MÁS:

Aztán, ki tudja, miért, de végig ezt a messze földön híres, gyönyörű dalt hallgattam, miközben ezt írtam. Ez a dal Peru örökségének hivatalosan is a része, és ezt aztán tényleg mindenhol ismerik a világon. Rég elmúlt időkbe visz vissza, egy valaha virágzó, ma már csak nyomaiban élő népnek, az inkáknak állít emléket, akiknek a híre éppúgy elszáll lassan a szélben, mint ahogy pár év múlva az utolsó kondorkeselyű is eltűnik erről a bolygóról.

El Condor Pasa

kaptarlako | 19:15 |

2006. október 24. Kedd

Terveim szerint késő délután, kora este lesz végre blog születésnappal, gorillával, barátokkal, könnygázzal, politikával. Kis türelmet kérek.

kaptarlako | 14:15 |

2006. október 18. Szerda

Az év legcsendesebb napja

Egyszer egy pap észrevette, hogy egy öregember időnként bemegy a templomba, és órákon keresztül egyedül üldögél az egyik padban. Nem csinál semmit, csak ül, és nézi az oltárt.

Egy alkalommal, amikor az öregember vette a botját, és elindult haza, a pap megszólította a kijáratnál:

- Mondja csak, mit mondott önnek Isten?
Az öregember azt felelte:
- Isten nem mond semmit, csak hallgat.
- Akkor mit mondott ön Istennek?
- Én sem mondok semmit. Csak hallgatok.

Ó barátaim, huszonhat éve ezen a bolygón... :-)

kaptarlako | 10:25 |

2006. október 16. Hétfő

Szombaton délután Ádáva, Búgócsigával és Pszichóval elmentünk a Magyar Természettudományi Múzeumba, hogy megnézzük a múmiákat.

Valami fantasztikus az a kiállítás! Kétszáz-kétszázötven éves szárazmúmiák maradtak fenn egy váci templom pincéjében, amit a XVIII. és a XIX. században temetkezési helyként használtak.

A szárazmúmiák akkor alakulnak ki, amikor olyan helyre temetik a holttesteket, ahol a hőmérséklet, a páratartalom, a légmozgás, valamint egyéb tényezők ritka együttállása valósul meg. A világ legrégebbi természetes szárazmúmiája jó öreg, a Szahara homokjába temették el Krisztus előtt 3000 körül, és Gingernek hívják, mert a haja olyan színű lett, mint a gyömbérsör. Anno, tíz éves korom körül olvastam róla, és nagyon érdekesnek találtam. Örülök, mert megadatott az, hogy amikor 1997 áprilisában Londonban voltam, láthattam a British Museum állandó kiállításán.

Ginger, az időutazó. Ötezer éve érte utol a végzet.

Maga a kiállítás tényleg lenyűgöző, mindenkinek tudom ajánlani, legyen akár biológiai, orvosi, történelmi, vagy néprajzi érdeklődésű.

Szombat este kiverekedtem magam a világ végére, közel az áthúzott Budapest táblához, mert Morri hívott a Wigwamba Hollywood Rose koncertre. A koncert nem volt rossz, még akkor sem, ha én a tribute zenekarokat alapból bizonyos gyanúval szemlélem. Végül aztán ettől független, és itt nem részletezendő okok miatt nem volt igazán jó kedvem. Erről ennyit.

Vasárnap takarítottunk Búgócsigával, és ami azt illeti, remek munkát végeztünk. Hosszú idő óta ez volt az első felhőtlen napom, porszívózás, meg mosogatás közben elénekeltem párat a repertoáromból, mert unalmas munkát csak fütyörészve, vagy énekelve lehet végezni, ha az ember ép ésszel ki akarja bírni. Márpedig a házimunka a legunalmasabb dolgok egyike. Szerepelt az előadásomban az "Újabban hűséges vagyok", a Verebes féle "Amikor feljöttél hozzám majdnem meghaltam", de aztán nem csak ilyen vicceskedő dalok, volt például a "Ha én gazdag lennék", az "Unchained Melody" (az Elvis-féle), és ha már a Királynál tartunk, a "You were always on my mind", az "Are you lonesome tonight?", a "Szomorú Vasárnap" (angolul és magyarul is), a "Killing Me Softly" majd azért az örök favorit sem maradhatott el, a "Don't Leave Me This Way". :-)

Este aztán Schindlerrel találkoztunk, és egy étteremben, majd a kedvenc sörözőnkben megint érdekes beszélgetést és vitát folytattunk. Imádom az eszét, újradrótoz a vele való találkozás.

Ma volt az élelmezési világnap.

Miközben esztek, ezen gondolkodjatok el egy kicsit. Nem mindenkinek jut. És ez szörnyű.

kaptarlako | 21:38 |

2006. október 13. Péntek

Tegnap nem mentem dolgozni. Hosszú, meg nem is akarom nagyon részletezni, mint annyi minden mással, ezzel az egésszel is tele van már a tököm. Lényeg, reggel úgy döntöttem, hogy megyek dolgozni, a szívem meg úgy döntött, hogy ez rossz ötlet.

Tegnap kisebb megszakításokkal végigaludtam az egész napot, és az egész éjszakát. Szerintem életemben nem aludtam még ennyit, legfeljebb csecsemőkoromban utoljára. Fogalmam sem volt, hogy ennyit képes vagyok aludni felnőttkoromban.

Tulajdonképpen a teljes kiütöttség miatt nem is emlékszem tisztán a tegnapi napra, ilyen emlékfoszlányok vannak a fejemben. Abban biztos vagyok, hogy amikor egy vaskos dollárköteget számoltam, az álom volt. :-(

Ma két éves a blogom

Őszintén nem gondoltam volna, hogy ezt megéri. Gyerekkoromban - mint mindenki - én is megpróbáltam naplót írni, de sohasem ment ez nekem. Ehhez képest a blog változó színvonalon, de él azóta is.

2004 ősze volt életem legrohadtabb időszaka, akik akkor ismertek, tudják ezt. Egyebek mellett Búgócsiga, Neni, és elsősorban Vadász tudnának történeteket mesélni. Akkoriban költöztem el Budapestről, szoktam is mondani, ha a blogról van szó, hogy nézd csak meg, azzal kezdődik, hogy csomagolok.

Rengeteg dolog történt azóta, igaz Vadász? Emlékszel még arra, milyen "remek" hangulatban indultunk haza, meg aztán hogyan lettünk villámgyorsan törzsvendégek a Sörkertben? Meg azt is tudod, hogy mit jelent az, hogy "életmódváltoztatás" és miért röhögünk azóta is ezen, meg azt is tudod, hogy mit mondott a Hatcsöcsűben záráskor az a pincér. :-))) Meg én azt is tudom, hogy valójában csak "nem tudod feldolgozni a sikert". :-)))

Aztán a meglévő emberek mellé szépen lassan jöttek a többiek: Jadviga, Morri, Fisichella, Brünnhilde, aztán még sokan.

Néha miattatok gondolom azt, hogy nekem el kellett mennem Budapestről, és el kellett kezdenem blogolni.

2005. január 1. - Hősök tere, valamikor reggel kilenc körül :-)

kaptarlako | 16:29 |

2006. október 11. Szerda

Ma este Tandem.

kaptarlako | 16:37 |

2006. október 9. Hétfő

"Si vis pacem, para bellum"

Schindler néhány hete kérdezte tőlem, hogy vajon Észak-Korea valóban szert tett-e atombombára, vagy pedig még kísérleti szakaszban vannak. Azt feleltem neki, hogy szerintem már megvan a kisbabájuk, bár hozzátettem, hogy náluk sosem lehet tudni, Észak-Korea gyakran él a blöff eszközével.

Mára bebizonyosodott, hogy a szörny-állam belépett az atomklubba. Mondanám, hogy pedig a fene se hívta oda, de biztosan volt segítsége, az ilyet nem lehet csak úgy egy egyetemi laborban egy fél délután összerakni.

Észak-Korea ezzel a lépésével végképp túszul ejtette a saját népét. Kim Dzsong Il célja azzal, hogy atombombára tett szert, nem a háború volt, hanem a béke. Fogalmam sincs, hogy ez a gazember milyen neveltetést kapott, de biztosan jót, és biztosan tanult ókori történelmet is. Gondolom ismeri a rómaiak mondását, amely úgy hangzik, "ha békét akarsz, készülj a háborúra".

A világ eddigi talán legdurvább, legagymosóbb diktatúrájának teljhatalmú ura elérte, hogy ENSZ BT ide, Bush adminisztráció oda, senki ne merjen hozzányúlni többet. Biztosította a hatalmát, és nem csak a sajátját, hanem az utódáét is.

Tekintve, hogy Észak-Korea népe teljesen el van zárva a külvilágtól, csak a hivatalos propagandát kapják, és még az idegen nyelvek ismerete is tilos, ezért összehasonlítási alapjuk nincs. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy brutális politikai elnyomásnak, és európai ésszel felfoghatatlan nélkülözésnek vannak kitéve (óvodák halnak éhen minden évben), szinte alig elképzelhető, hogy valaha is kitörnek onnan.

Eltarthat az a rendszer még ezer évig is.

kaptarlako | 21:04 |

2006. október 8. Vasárnap

Ja, és lányok, nők, asszonyok! Tessék elmenni mellrákszűrésre!

kaptarlako | 18:38 |

2006. október 8. Vasárnap

Tegnap enigmatikus feladatot oldottunk meg Ádával és Pszichóval. Elutaztam hozzájuk, a fecskepár új hajlékába (igen, elutaztam, olyan messze laknak, mint Csehov főhősei). Bútort akartunk összeszerelni. Vittem szerszámokat is.

Tulajdonképpen ráment egy délután arra, hogy egy szekrényt összeszereljünk. Ami azt illeti, a gyártó mindent megtett azért, hogy a ruhásszekrény összeszerelése némi agytornát is jelentsen, a mellékelt útmutató akkor sem segített volna kevesebbet, ha éppen hieroglifák szerepelnek rajta. :-)

Mindenesetre nem volt rossz a délután, mókáztunk egy kicsit, meg rendeltünk pizzát, meg ittunk egy kis sört, kávét, meg ment az okoskodás, értetlenkedtünk, a fejünket csóváltuk, egymást próbáltuk meggyőzni arról, hogy ez vagy az nem úgy van. Lényeg, hogy a végére összeraktuk a ruhásszekrényt, két apró hibától eltekintve tökéletesen. :-)

Este felvettem Morrit, aki nagyon jól nézett ki fehér garbójában, új bakancsában, és azokkal a jó kis himbilimbi fülbevalóival. Elmentünk a Tandembe. Egy kicsit csalódás volt neki az este, mert nem találkoztunk egyetlen ismerőssel sem, ő meg ilyen nagy egymásraismerésekre készült. Mindenesetre jót beszélgettünk mindenfékléről, később - miután befutott Péter - már hármasban.

Hazafelé jövet megfogalmazódott bennem egy szép bejegyzés, amit aztán nem írtam meg, mert Búgócsiga már itthon volt, de talán jobb is így.

Ma meg amikor felkeltem, arra gondoltam, hogy pizzát rendelek, de Búgócsiga jó sokáig szunyókált, ergo az internet elérhetetlen volt, ezért nagynehezen rávettem magam, hogy elmenjek a boltba, és vegyek valami gyimgyomot ebédre.

"Vétkesek közt cinkos, aki néma"

Kódolatlan hétvége van az HBO-n. És pont ma, kora este adják le a Hotel Ruanda című filmet, amit már rég szeretnék megnézni.

Ha emlékeztek, 1994 áprilisában a nyugati világban Kurt Cobain halálhíre volt az egyik vezető hír. Elég sokat csámcsogtak rajta a különböző médiumok.

Gyakorlatilag a kutya sem figyelt oda arra, hogy milyen konfliktus van kialakulóban Ruandában két etnikum, a többséget képviselő hutuk, és a kisebbségben élő, ám a politikai, közigazgatási és gazdasági hatalmat kezükben tartó tuszik között.

A helyzet villámgyorsan radikalizálódott, a szélsőséges politikai erők szervezésében hutuk tömegei vettek bozótvágó kést, kapát, különböző szerszámokat, esetleg lőfegyvereket a kezükbe, majd egyszerűen felkutattak minden tuszit, akit tudtak, és lemészárolták őket. A radikálisok kicsi, olcsó rádiókat osztogattak a falvakban, amelynek adásából bárki megtudhatta, merre menekülnek a szerencsétlen tuszik, hol kell elébük vágni, és aztán megölni őket mind egy szálig.

Miközben mi az Omo reklámot, a Família Kft.-t, a Szomszédokat, meg a Szerencsekereket néztük...

Az őrület száz napig tartott, ezalatt körülbelül egymillió embert öltek meg. Ezzel az időegység alatt elpusztított emberi életek számát tekintve átvette a kétes értékű vezetést az addigi legdurvábbtól, az 1944 nyarán lebonyolított magyar akciótól, és minden idők leggyilkosabb népirtásává vált. Mindeközben sem az ENSZ, sem Európa, sem az Egyesült Államok, sem más nem mozgatta a füle botját sem.

Sajnos nincs jobb szó rá: a történelem alighanem legbrutálisabb mészárlásának tényét a nyugati világ, a nemzetek közössége magasról leszarta. Ezek vagyunk mi.

kaptarlako | 17:46 |

2006. október 6. Péntek

PLAYBOY REPORTER: How about "Strawberry Fields Forever?"

LENNON: Strawberry Fields is a real place. After I stopped living at Penny Lane, I moved in with my auntie who lived in the suburbs in a nice semidetached place with a small garden and doctors and lawyers and that ilk living around -- not the poor slummy kind of image that was projected in all the Beatles stories. In the class system, it was about half a class higher than Paul, George and Ringo, who lived in government-subsidized housing. We owned our house and had a garden. They didn't have anything like that. Near that home was Strawberry Fields, a house near a boys' reformatory where I used to go to garden parties as a kid with my friends Nigel and Pete. We would go there and hang out and sell lemonade bottles for a penny. We always had fun at Strawberry Fields. So that's where I got the name. But I used it as an image. Strawberry Fields forever.

PLAYBOY REPORTER: And the lyrics, for instance: "Living is easy---- "

LENNON: [Singing] "With eyes closed. Misunderstanding all you see." It still goes, doesn't it? Aren't I saying exactly the same thing now? The awareness apparently trying to be expressed is -- let's say in one way I was always hip. I was hip in kindergarten. I was different from the others. I was different all my life. The second verse goes, "No one I think is in my tree." Well, I was too shy and self-doubting. Nobody seems to be as hip as me is what I was saying. Therefore, I must be crazy or a genius -- "I mean it must be high or low," the next line. There was something wrong with me, I thought, because I seemed to see things other people didn't see. I thought I was crazy or an egomaniac for claiming to see things other people didn't see. As a child, I would say, "But this is going on!" and everybody would look at me as if I was crazy. I always was so psychic or intuitive or poetic or whatever you want to call it, that I was always seeing things in a hallucinatory way. It was scary as a child, because there was nobody to relate to. Neither my auntie nor my friends nor anybody could ever see what I did. It was very, very scary and the only contact I had was reading about an Oscar Wilde or a Dylan Thomas or a Vincent van Gogh -- all those books that my auntie had that talked about their suffering because of their visions. Because of what they saw, they were tortured by society for trying to express what they were. I saw loneliness.

kaptarlako | 16:38 |

2006. október 6. Péntek

Te jó ég, mi a francot csinálnak ezek???

kaptarlako | 14:39 |

2006. október 6. Péntek

Miért is október hatodikán?

Százötvenhét évvel ezelőtt ezen a napon a Habsburg vezetés kivégeztett tizenhárom kulcsembert a magyar forradalomban résztvevő tábornokok, katonai vezetők közül.

A forradalom leverését követő brutális döntés - ahogy hírlik - már jóval korábban megszületett. A történelemoktatásban kevéssé hangsúlyozott körülmény, hogy miért is október 6-án végezték ki a szabadságharc tisztjeit, amikor azt már korábban leverték. Nem azért, mert bármiféle komolyan vehető tárgyalás lett volna az ügyükben.

Az események egy évvel korábbra, 1848 október hatodikára mutatnak vissza. Ezen a napon tört ki Bécsben a magyarral szimpatizáló forradalom. A Habsburgok centralizációs törekvéseivel sokan egyetértettek, de a súlyos társadalmi problémákkal küzdő birodalom fővárosában korábban is egyre nőtt a feszültség.

Az a tény, hogy Bécsben úgy döntöttek: csapatokat küldenek a magyarok ellen Jellasics megsegítésére, akkora felháborodást váltott ki az osztrákok körében, hogy végül utat talált magának a feszültség, és kitört a forradalom. Bécs népe nemes egyszerűséggel lámpavasra húzta Latour osztrák hadügyminisztert. (Mindezt a magyar forradalommal szimpatizálva! Ezt azért nem illik elfelejteni.)

Egy évvel később, a magyar szabadságharc leverése után nem véletlenül tűzte október hatodikára az osztrák vezetés a magyar tisztek aradi, és az első felelős miniszterelnök, Batthyány Lajos pesti kivégzését. (Amely egyébként óriási felháborodást váltott ki az európai értelmiségi körökben, hiszen sem a katonai erkölccsel, sem a joggal nem volt összeegyeztethető lépés).

A dátum üzenet volt az osztrák radikálisoknak is. Üzenet mindazoknak, akik a feuadalizmus kimúlásáról, a progresszív nézetek elterjedéséről, a haladásról, országgyűlésről, felelős kormányról, és mindenekelőtt a Habsburgok eltakarodásáról álmodtak.

Nem volt pardon.

kaptarlako | 11:07 |

2006. október 4. Szerda

Ma nem mentem el a Tandembe, mert már hetek óta nincs nyugtom az ilyen-olyan programok miatt. Pedig terveztem. De ma inkább lustára vettem a figurát, és itthon maradtam, kispolgári módon tévét néztem. Most lett vége egy jó beszélgetésnek, Buza Sándor faggatta Nagy Bandó Andrást. Bírom ezt a Bandót. Remek ember.

Egyébként szívesen írnék, de nem igazán jutok el odáig mostanában, azért lett ilyen rendszertelen a blog. Most, hogy itthon maradtam, meg mit csináljak? Írjam meg, mi történt az elmúlt két hétben?

kaptarlako | 22:57 |

2006. október 3. Kedd

Amennyire lehet hallani a fantasztikus hangokat a Youtube-on. (Nem lehet).

kaptarlako | 17:07 |

2006. október 3. Kedd

A tesók majd tesznek róla!

A Chemical Brothers tavalyi Isle of MTV koncertjét hallgatom munka közben. Fejhallgatón, csutkán, ha lehet székben, számítógép előtt ülve, gépelés közben táncolni, hát most azt csinálom. :-)

A Chemical Brothers két zseniális, őstehetség brit fickót takar (Tom Rowlands és Ed Simmons), akik olyan meghatározóak az elektronikus zenében, sőt, úgy általában a kilencvenes évek zenéjében, hogy az még.

Néha az emberek azt mondják, hajlamos vagyok sarkosan fogalmazni, de most mégis ki kell mondanom: ha nem ismered a Chem.Bros. zenéjét, ha nem követted végig a sorsukat a kezdetektől, talán fogalmad sincs arról, miről szóltak a kilencvenes évek.

Sráckorom meghatározó zenéje, ha ez a muzsika nincs, én sem vagyok ma az, aki. Ez a zene alakított minket, ha kíváncsiak voltunk arra, hogy mi a jó élet történik körülöttünk, csak feltettük egy albumukat, hogy megértsük, milyen az a világ, amiben élünk.

Minden új zenéjük szokatlan volt, de éreztük, hogy egyből telibetalált. Azt hiszem, valamelyik ős brit DJ mondta azt, hogy a techno az a zene, amit még nem hallottál. Azt hiszem, erre mondtam én azt jó tíz évvel ezelőtt, hogy a Chemical Brothers az a zene, ami gyökeresen új, és mégis úgy érzed, hogy már valahol hallottad, és már akkor is nagyon tetszett.

Kihagyhatatlan. Ha egyszer lesznek gyerekeim, ezeket az albumokat szeretném megmutatni nekik. Könnyen lehet, hogy nem jön majd be nekik, ahogy közületek sem tetszene sokaknak. De azt akarom, hogy hallják: apátok erre a zenére égette el a fél agyát, erre a zenére kezdett el rajzolni, erre a zenére ment partira, erre a zenére töltődött újra otthon, erre a zenére sétált kilométereket. Még az is lehet, hogy erre a zenére fogantatok.

kaptarlako | 11:21 |

2006. október 2. Hétfő

Én magam még nem álltam ilyen pozitívan egy köztársasági elnök beszédéhez. Sólyom feszegette a hatáskörét, de nem lépte túl annak határait. Ez komoly beszéd volt.
Tessék elolvasni, ha esetleg valaki nem hallotta volna, és nagyon tessék megjegyezni.

Jó estét kívánok!

Ez az óra a várakozás órája. A kampánynak vége, a választás megtörtént. Még nem ismerjük az eredményeket. Szeptember 17-e óta rendkívüli események történtek.

Most, amikor még nem kezdenek jönni az eredmények; most, mielőtt még a pártok nekilátnának magyarázni a választópolgárok döntését, és mielőtt a politika folytatná ott, ahol két nappal ezelőtt abbahagyta, most, ebben a semleges pillanatban szükségesnek tartom értékelni a helyzetet: az ország kárára lenne, ha minden az eddigi mederben folyna tovább.

A frakciótársaknak szóló miniszterelnöki beszéd ismertté válása mélységesen megrázta Magyarországot. A felháborodás jogos volt. Az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították. A katarzis, a megtisztulás azonban elmaradt. Az önkormányzati választások közelsége miatt a hatalmi harc logikája uralta az eseményeket. Az alapvető erkölcsi probléma egyre inkább eltűnt a magyarázatok, és az események mögött.

A feloldatlanság hamisságban tart mindent. Erre nem lehet biztonságosan építkezni.

A miniszterelnök folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa, és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez.

Ez a demokráciába vetett bizalmat ássa alá.

A hazugság fogalmát jelentéséből kiforgatta és kiterjesztette az elmúlt tizenhat év politikájára. Nem fedheti el az alapvető erkölcsi konfliktust annak előtérbe állítása sem, hogy a miniszterelnök szerint milyen bátor tett volt, illetve lesz hozzányúlni az egészségügy, a nyugdíjak, az oktatás, az állami támogatások immár finanszírozhatatlan rendszeréhez.

Szeretném hangsúlyozni: az államháztartás rendbe hozását én is a legsürgetőbb feladatnak tartom, támogatom, és támogatni fogom. A felelősség elől egyetlen kormány sem térhetett volna ki. Mindnek vállalnia kellett volna, hogy a lakosságra súlyos terhet ró. Ilyen gazdasági programot azonban nem lehet sikerre vinni a terhet viselők bizalma nélkül.

A bizalom megrendülése országszerte tüntetésekben fejeződött ki. A szervezetlen, felháborodásában magára hagyott tömegben könnyen támogatásra találtak a tüntetés eredeti okán kívüli, nem egyszer az alkotmánnyal összeegyeztethetetlen tiltakozó jelszavak és felhívások.

Azonban nem moshatók össze a békés tüntetésekkel azok az erőszakos cselekmények és bűntettek, amelyek a szeptember 19-ére virradó éjjel a Szabadság téren történtek, s amelyeket a leghatározottabban elítélek.

1990 óta alkotmányos jogállamban élünk. A demokrácia jogi keretei egyértelműek. Bizonytalan vagy kiélezett helyzetben éppen az alkotmányos alapjogok jelentik a végső menedéket és biztosítékot. Hiába azonban a törvény, ha a demokráciába és a jogállamba vetett bizalom megrendül.

Nehéz helyzetekben sem engedhető meg az alkotmányos garanciák félretétele. Megengedhetetlen a politikai jogok korlátozása azáltal, hogy nyilvántartást készítenek békés tüntetőkről. A rendőrségnek szigorúan be kell tartania a törvényt abban is, hogy miként bánhat az előállított személyekkel.

Káros, ha a tüntetők alkotmányosan nem kezelhető követeléseket támasztanak. S az is bizonytalanságot kelt, ha jogi fogalmakat nem jogi értelemben használnak, mint a népszavazásét.

Az elmúlt két hét eseményei tovább mélyítették a magyar társadalom tragikus megosztottságát. A történtek gyöngítették a parlamentáris demokráciába vetett bizalmat. Pedig a társadalmi egyetértés és együttműködés minimális szintjére különösen szükség van az ország gazdasági helyzete miatt.

Ha minden úgy folytatódik, mint eddig volt, nem lesz meg a minimális egyetértés.

Kérem, hogy a pártok ennek figyelembe vételével értelmezzék a választási eredményeket, és felelősségük tudatában tervezzék lépéseiket.

Ezekben a napokban özönlenek hozzám a levelek, petíciók, kérelmek, hogy tegyek valamit. Már első nyilatkozatomban tisztáztam, hogy a köztársasági elnöknek a jelen helyzetben nincsenek közjogi beavatkozási lehetőségei. Hivatalba lépésemkor azt ígértem, hogy törekszem jogaiba visszaállítani a tisztesség fogalmát. A demokrácia alapkérdéseire adott válasz pedig ugyanaz kell, hogy legyen a jobb- és a baloldal számára.

Most az Országgyűlésnek van cselekvési lehetősége. A kormány az Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van.

Köszönöm a figyelmet!

kaptarlako | 11:25 |