Rég volt, tán igaz sem volt

2007. május 31. Csütörtök

Hasogat a vállam. Egész nap. Mint Búgócsigának, ha érzi a vihart. De neki egyszer nagyon csúnyán eltört, azóta aignerizálódott a lelkem.

vajon én is a vihart érzem? Miért? Én sosem éreztem meg a frontokat. Életemben egyetlen csontom törött el, a bal kulcscsontom, akkor, amikor születtem. (Még jó, hogy felsírtam). Most a jobb vállam hasogat.

Most hogy fogom este emelgetni a söröskorsót? Mi lesz így velem? Szégyenszemre bal kézzel kell söröznöm? Gyötör az élet. :-)

kaptarlako | 16:47 |

2007. május 30. Szerda

Na most segíts Istenem!

kaptarlako | 11:21 |

2007. május 29. Kedd

Na, jó ideje nem tudtam ide írni, mert a nemrégiben bekötött netünk nem igazán akart működni a hétvégén. Nem ez az első eset.

Pedig írtam volna, mert remek hétvégém volt. Most csak nagyon röviden. Majd talán lesznek fotók is.

Szombaton Brünnhilde törlesztette nekem két éves adósságát, és vendégül látott egy olyan, de olyan ebéddel, amilyet nagyon ritkán eszik az ember. Brünnhilde mindig is lenyűgözött azzal, hogyan tud írni az ételekről, a főzésről, hát most megtapasztalhattam azt is, hogy a gyakorlati tehetsége is megvan ahhoz, hogy elkápráztasson. :-)

Tatárbifszteket ettünk előételként, volt mustáros malackaraj, petrezselymes krumplival, párolt zöldségekkel, desszertnek pedig gyümölcsrizs volt, házilag készített eperlekvárral.

Mindezek után pedig egy-egy koffeinmentes kávé mellett szuszogtunk, fényképalbumot nézhettem a kalandos, utazgatós életéről, majd két jól behűtött sörrel kimentünk a Dunapartra, térdig a Dunába álltunk, és sokat játszottam a kutyájával, Lujzával, akivel azt hiszem, nagyon kedveljük egymást. Nagyon barátságos eb. Lujza még a búcsúzáskor is nagyon ragaszkodott hozzám. Hiányzik nekem egy lelkes állat innen Budapestről.

Vasárnap szüleimet tettem át egyik vonatról a másikra, mert épp utaztak haza Hajdúszoboszlóról, ahol egy hetet nyaraltak. Az együtt töltött pár óra meglepően remekül sikerült. Mivel épp gyereknap volt, meghívtak egy ebédre. :-)

Tegnap Ennával ettem egy jót, elmentünk ugyanis a Kempelen kiállításra, és előtte beültünk egy szimpatikus és otthonos kis étterembe, és úgy jóllaktunk, mint a duda.

A Kempelen kiállítás igazán érdekes volt, de tekintve, hogy most rohannom kell, ennyivel be is érem, két szóban méltatni méltatlanság volna.

kaptarlako | 18:16 |

2007. május 26. Szombat

Ezt még tegnap írtam, de szerencsétlenkedett a freeblog, nekem meg amúgy is rohannom kellett

Tegnap a többiekkel a Pista Néni nevű helyen voltunk valahol Budán, a világ végén. Nagyon olcsó volt a sör (és Pilsener Urquell!) nevetséges áron adták az Unicumot, és nagyon jót beszélgettünk.

Sokféle téma érintve volt, de annyit beszélgettünk az emberi agyról, az elmebetegségekről, pszichedelikus drogokról, Tim Leary-ről, Aldous Huxley-ról, a marihuánáról, varázsgombáról és LSD-ről, hogy ezt muszáj idetennem:

"Most people come back from an LSD trip they say... there's only one word they can use: WOW!"

(Timothy Leary)

kaptarlako | 10:50 |

2007. május 22. Kedd

Ma egész nap ezt hallgatom:

Jó kis muzsika ez. Közhely, hogy az About a girl egyáltalán nem is hasonlít a Nirvana többi zenéjére, egészen popos, rádióbarát. Ez a dal nem szerepelhetett volna a Nirvana utolsó - és egyébként nagyon megkapó - In Utero című stúdióalbumán. Aki azt ismeri, az tudja, hogy az több ponton nem is zene, hanem inkább zörej. Jól kifejezi azt az állapotot, amiről utólag már világosan látjuk, hova vezetett. (Ne szúrjatok heroint, ne szenvedjetek mániás-depresszióban, és ha mégis, legalább ne tartsatok otthon puskát, mert aztán lesz szerda esti meglepi, a hozzátartozók meg takaríthatnak!) :-)

Ő is tudott mosolyogni - még ha ritkán is

Ez a szám jóval az In Utero előtt jelent meg, és ezzel Kurt kirándult egy kicsit a könnyen emészthető, popos zene világába. Amennyire tudom, akkor írta, mikor egy délután töbször egymás után meghallgatta a Beatles 1964-es albumát, a Beatles for Sale címűt.

Tényleg, képzeljük csak el milyen lehetne ez a szám, ha visszamehetnénk az időben, 1964 tájára, amikor a négy srác még gombafejű volt, szó sem volt komoly politikai, vallási töltetű, hihetetlen műgonddal hangszerelt albumokról, nem volt busa szakáll, hosszú haj, csak a négy lányok-kedvence szépfiú volt. Képzeljük el, milyen lenne, ha megkérnénk őket, játsszák el ezt a számot, amúgy korai Beatles-módra. Nagyon jó kis muzsika lenne, ki sem tűnne az I want to hold your hand, a Love me do, a From me to you, meg a többi kis tingli-tangli gombafejű szám közül.

"Ha mulatságos, az már éppen elég"

kaptarlako | 14:58 |

2007. május 20. Vasárnap

"Szopatunk és Verünk"

Ami nem sikerült az ősszel a megbilincselt embereket válogatás nélkül rugdosó, tömegoszlatás helyett engem járókelőként összeszorító, és könnygázzal megitató jelöletlen rohamrendőrök százainak, az most sikerült öt rebiszesnek. Petrétei kiesett.

Bár a miniszter már akkor is felajánlotta a lemondását, azt nem fogadták el - azt csak halkan tegyük hozzá, hogy ilyen wirtschaft után egy civilizált országban úgy repült volna a rendőrminiszter, hogy a lába nem érte volna a földet. Petrétei a minősíthetetlen ügyek hirtelen felszaporodása, a budapesti és az országos főrendőr kirúgása után most újra megtette a kötelező tiszteletkört és bemondta az unalmast. Ezúttal rábólintott Gyurcsány.

Jó kérdés, hogy akkor miért nem, most miért igen.

Persze lehet mondani, hogy a fiatal lányt megerőszakoló öt elitrendőr története a végső oka a tisztáldozatnak. (Elit: a Rendészeti Biztonsági Szolgálat tagjai azért mégsem körzeti meghízottak, nem mintha nem ez az utóbbi lenne az a rendőri szolgáltatás, ami a legjobban működik ma az országban). Na ja, a "térdelj és szopj" kezdetű  dal nálam is, és alighanem a fél országnál kivágta a biztosítékot. Mert ez már több a soknál. A megvesztegethető közlekedési rendőrök még talán beleférnének a hibaszázalékba, a legjobb gyümölcsösben is akad egy-két kukacos alma, a helyszíneléskor nagyot markolt jard története az első homlokráncolás után megintcsak kihozza belőlem a megértőt (Peti apukája ügyvéd, ő tud drága csukát venni a fiának, apu te miért nem tudsz?).

2006 október - a rohamrendőrök viperával (!) gyakorolják legitim hatalmukat

Na de ott, ahol öt rendőr egy szép estén, szolgálatban megerőszakol Budapesten egy huszonegy éves kislányt, ott valami kurvára nincs rendben barátaim, ott az a minimum, hogy fejeknek kell hullani. Miniszterfejnek is.

Ha csak ilyen egyszerű lenne a helyzet, akkor azt mondanám, igencsak furcsa országban élünk. Az nem eredményez elegendő politikai nyomást a nagytakarításhoz, hogy az idomított gorillák rendőrállamra emlékeztető intézkedéseket hajtanak végre, a budapesti főrendőr ezen még flegmázik is, ráadásul ennek tetejébe megtörténik az abszurdok abszurdja, a nyolcvanas években március 15-ei ünnepségről többedmagával bevitt, majd az őrsön kegyetlenül gyomorszájon vágott liberális (!) városvezető Demszky még ki is tünteti a Vasprefektust. Mindez nem elég ahhoz, hogy a nem csak névleg, hanem valóban liberális, és egyáltalán a gondolkodó értelmiség az asztalra csapjon. Nem, a lemondatáshoz erőszaktevők kellettek.

A történet igazi tragédiája azonban az, ahogy a társadalom egyes tagjai megint megmutatták, miként vélekednek a nemi erőszakról. Ja persze,  "biztosan illegette magát", a "megerőszakolt nők kurvák" ("minden nő kurva"), a "nők élvezik, ha megerőszakolják őket", vagy ahogy az Amnesty International a minap kimutatta "biztos csak kitaláció az egész".

A nemi erőszak talán az egyetlen erőszakos bűncselekmény, aminél automatikusan az áldozatot kezdik el hibáztatni. Ha a nyolcvan éves Halpakker Dodó nénit leütik, és elveszik az utolsó ötszázasát, senki nem mondja, hogy provokatívan sétált. Sőt, ha én tökrészegen számolgatom éjszaka a nyílt utcán a zsozsót, hogy a következő bárban mennyit tudok elinni, senki nem hibáztat, ha kirabolnak.

De ez a porig alázott kislány biztosan tehet arról, hogy öt vadidegen rohamrendőr minden közszolgai és férfiúi becsületét sutba dobva azt csinálta vele, amit csinált. Hogyne.

Ideje lenne helyére tenni a dolgokat. A nemi erőszak nem vad szex, nem ártatlan dominanciajáték. A vad szex az, amikor két ember úgy érzi, ki kell lépniük a valóságból, sikítsanak akkorát, hogy szakadjon le a tető. Ezután egyetlen férfit sem fog feljelenteni egy nő sem. A nemi erőszak ellenben az, amikor egy tetű azt gondolja, hogy bármit megtehet egy nővel, aki egyébként akár a húga, nővére, lánya, anyja is lehetne, függetlenül attól, hogy az a nő mit akar.

És ez a kettő nem ugyanaz.

Álljon itt egy kis elmetorna azoknak, akik szerint rendben van ma az, ahogy a társadalom a nemi erőszakot kezeli:

Mr Smith kifosztása

Rendőr: Mr Smith, tehát Önt a 16. és a Locust sarkán fegyverrel feltartóztatták. Jól mondom?
Smith: Igen.
R.: És Ön szembeszállt a támadóval?
S.: Nem...
R.: És miért nem?
S.: Mert fegyvere volt.
R.: Tehát akkor Ön - tudatos döntés eredményeként - inkább együttműködött a támadóval, semmint szembeszálljon vele?
S.: Igen.
R: Kiáltott? Kért segítséget?
S.: Nem, mert féltem...
R.: Értem. Támadták már meg korábban?
S.: Nem.
R.: Adott már ki pénzt a kezei közül?
S.: Természetesen...
R.: Úgy értem, szándékosan.
S.: Mire akar kilyukadni...?
R.: Nos, lássuk csak: Ön már korábban is adott ki pénzt a kezei közül - tudomásunk szerint nagy emberbarát hírében áll. Ezek után hogy is lehetnénk bizonyosak abban, hogy nem az Ön ötlete volt ez az egész kifosztásos dolog?
S.: Nézze, kérem, ha azt akartam volna, hogy...
R: Semmi gond, semmi gond, nem érdekes... Mikor történt az ominózus eset?
S.: Úgy éjjel 11 tájban
R.: Maga kinn volt az utcán éjjel 11-kor?! És mit csinált ?
S.: Csak sétálgattam...
R.: Csak sétálgatott?! Tudja maga milyen veszélyes manapság éjjel kinn ténferegni az utcán?! Megfordult egyáltalán a fejében, hogy akár bűncselekmény áldozatául is eshet?
S.: Nos, valójában... nem...
R.: és mit viselt azon az éjszakán?
S.: lássuk csak... öltönyt.
R.: Drága öltönyt?
S.: Nos, igen, azt hiszem.
R.: Vagyis - mintegy összefoglalva - kijelenthetjük, Ön éjnek évadján rótta az utcákat, egy olyan öltönyben, amiről lerítt, hogy a viselője tökéletes célpont lehet egy kis könnnyű pénzszerzéshet, hmm? Úgy értem, így akár azt is gondolhatná az ember, hogy Ön tudatosan törekedett arra, hogy kifosszák...
S.: Nézze, biztos úr, nem térhetnénk rá a támadó nem épp patyolattiszta múltjának ecsetelésére?
R.: Nos, Mr Smith, attól tartok nem. S különben sem hinném, hogy jó ötlet volna megsérteni a személyiségi jogait... kivált az Ön helyzetében.

(A történetre Vérfarkas hívta fel a figyelmem, a fordításért Ennát illeti a köszönet)

kaptarlako | 8:31 |

2007. május 17. Csütörtök

Bár tudom, hogy ez most jól beleillik Kim Dzsong Il húzd meg - ereszd meg játékába, azért remélem mindenki látja ennek az alábbi hírnek a jelentőségét.

Dél-Korea-Észak-Korea - Vasúti forgalom

Egy dél-koreai vonatszerelvény megérkezik a demilitarizált övezeten át Észak-Koreába 2007. május 17-én. Ötven év után ezen a napon először gördültek át az első vonatszerelvények az Észak- és Dél-Koreát elválasztó fegyverszüneti övezeten. (MTI/EPA)

(Szöveg és kép: MTI)

kaptarlako | 18:18 |

2007. május 17. Csütörtök

Ma ezeket mondta nekem valaki a Google Talk segítségével:

na, most szaladok a ..., csak azt akartam mondani, hogy köszönöm és hogy olyan kedves vagy, hogy mindig figyelsz ránk

...

ritka normális ember vagy és ez olyan jó

A normálissal azért vitatkoznék, de mindenesetre az ilyen mondatok tesznek szebbé egy napot. Szóval muszáj volt eldicsekednem vele. :-)

kaptarlako | 14:11 |

2007. május 16. Szerda

Bizonyos emberek nem érdemlik meg, hogy odafigyeljek rájuk. Én voltam a hülye, hogy bedőltem nekik. Nem nyafogok, nem lesz parádé, szépen, észrevétlenül leépítem velük a kapcsolatot. Ők nem fogják észrevenni, az biztos. Én meg szarok rá.

kaptarlako | 23:33 |

2007. május 16. Szerda

Mostanában nincs időm írni. Pedig kedvem lenne, a hétvégét már hétfő este óta meg szeretném írni, de nem jött össze. Na majd most.

Szombaton hazautaztam. Általában nem szeretem már ezeket az utakat, mert olyan végtelenül sokszor tettem már meg ezt a távot, hogy unom. Most azonban szerencsém volt, mert nem kellett végig a mellém beülő, levakarhatatlan nénivel társalognom, mert jött Brezánszky Ági, és vele végigbeszélgettük az utat.

Másnap visszafelé jövet megintcsak vele utaztam. Bírom ezt a lányt, minden tulajdonsága megvan ahhoz, hogy szeretni lehessen. Először is okos, könnyed, kedves, mosolygós, és a végén még szép is. Kár, hogy átlagban félévente, évente találkozunk.

Hétfőn valami munkaügyből kifolyólag Pécsre utaztam, de szerencsére az öltönyös, hivatalos része a dolognak csak délig tartott, utána egy gyors ebéd volt a Palatinus Hotelben (isteni húsleves, rizibizi, burgonyakrokett, szezámmagos, rántott pulykamell, valamint marhasült oportói mártásban). Ezután végre csatlakozhattam Virághoz, aki miatt tulajdonképpen elutaztam Pécsre.

Virág a középiskolában volt osztálytársnőm, és amióta felfedeztük, hogy mindketten valami protekciós csomagban vagyunk a Vodánál, jó hosszúakat szoktunk egymással beszélgetni telefonon. Most meg élőben.

Quinque Ecclesiae

Pécs gyönyörű város, hétágra sütött a nap, fagylaltoztunk, kóláztunk, söröztünk, sétáltunk, ökörködtünk, és komolyan beszélgettünk.

Bementünk volna a székesegyházba is, de pénzért árultak jegyet, és így már nem volt kedvünk. Mondtam is Virágnak, hogy szívesen a jegyárus orra alá dugnám a Bibliának azt a fejezetét, amikor Jézus kiűzi a kufárokat a templomból. Egyébként is tök elegem van abból, hogy vadászni kell azokat a templomokat, amikbe be lehet menni. Meg a zsinagógákat. Mind be van zárva. Szerintem meg ne legyenek bezárva, tartsák fenn nyitott ajtók mellett, mondjuk költsenek kevesebbet a pápa látogatásainak lebonyolítására. Jézust egyetlen egyszer ünnepelte tömeg, nem sokkal a halála előtt pálmalevelek lobogtatásával fogadta a nép Jeruzsálemben, ennek az emléke a virágvasárnap. A pápa külföldi útjai nagyon fontosak, de az azt kísérő puccos, csillogó-villogó rendezvényeket, az egymillió embernek tartott személytelen miséket kevéssé pénzelném, akkor már inkább a templomajtókon lévő zárakat oldanám meg.

Hazafelé jövet az IC-n a büfékocsiban urasan Gold Fassl Pils sört ittam, ami viszonylag ritka csemege. Aztán még történt valami, ami miatt azt mondhatom, hogy a hétfő tényleg szép nap volt.

kaptarlako | 23:00 |

2007. május 12. Szombat

Tegnap bonyolult, hosszú, kicsit rohangálós, zaklatott napom volt, ám még ezután is fel tudtam volna engedni a végére, ha nem hangzott volna el az a buta mondat, ami aztán elrontott mindent.

kaptarlako | 10:49 |

2007. május 11. Péntek

Ma a következő levélváltás esett meg köztem és egy nő között, aki ismerősnek jelölt a wiw-en egy pár napja, és én nem jelöltem őt vissza.

Ezt írta ő:

Szia!
A lánykori nevem H... R... Ha még így sem ismersz akkor bocs!
Szia!(a nővéred osztálytársa voltam de szerintem ezt Te is tudod!

Ezt írtam én:

Nem tudtam. Nem emlékeztem.

Ez a név már ismerős, és az arcod is az volt, de igazából nem emlékszem Rád, meg arra, hogy beszélgettünk volna.

Ha most Cellben (szülővárosom - a szerk.) látnálak az utcán, elmennék melletted, nem azért, mert nem akarlak megismerni, hanem mert tényleg nem emlékszem. Úgy gondolom, hogy Judit (középső nővérem - a szerk.) osztálytársa lehettél, gondolom általánosban. Akkor az azt jelenti, hogy úgy 1989 környékén láthattalak utoljára. Mindennek 18 éve már, ráadásul Te akkor már tizenéves lány voltál, én meg még csak 9 éves kissrác.

Szóval kérlek nézd el nekem, ha nem tudlak igazából az ismerősömnek tartani.

Mindez nem ellened irányul, ezt tudnod kell. Pillanatnyilag veled együtt tizenhatan várnak arra, hogy visszajelöljem őket, de nem fogom, mert nem emlékszem arra, hogy egyetlen alkalommal beszélgettem volna velük. Van 461 ismerősöm, őket tudom hová tenni. Téged igazából nem.

Ne haragudj, ezek az én szabályaim.

kaptarlako | 10:13 |

2007. május 9. Szerda

2007. május 13., Vasárnap, Budapest - Margitsziget 14:00-21:00

Fellépők:

Dust, Nemkéne, Óperentzia, Zu Sammen, Hippikiller, Sziámi, Ladánybene 27, Riddim Colony, Love Alliance Soundsystem - Mc Kemon, Copy Con, Jamie Winchester és Hrutka Róbert, Carbonfools

After party: Kultiplex IX. Kinizsi u. 28.

LB27 Reggea Soundsystem,
Copy Con, Love Alliance Soundsystem - Mc Kemon

(kendermag.hu)

kaptarlako | 11:35 |

2007. május 8. Kedd

Ma van hatvankét éve, hogy Európa hosszú évek óta először fellélegezhetett. 1945 május nyolcadikán a Német Birodalom kapitulált.

Ekkorra már sok megpróbáltatáson túl volt az öreg kontinens. Az európai történelem évezredei alatt számos kegyetlen háborút megértek már az itt élők, de még soha nem látott ez a vidék olyan eszeveszett, őrült vérengzést, mint ami éppen hatvankét éve ért véget. A világháború - ahogy az nyilván lenni szokott - éppen az utolsó évében, vagy inkább utolsó hónapjaiban mérgesedett el igazán. Egy háború sosem vidám dolog, de 1944-ben és '45-ben a harcoló felek már nem néztek se Istent, se embert.

Fehérorosz partizán 1944-ben

1944 tavaszára a nácik szénája már elég rosszul állt, de a német hadvezetés még joggal hitte azt, hogy kis szerencsével megnyerheti a háborút, ha elegendő erőforrást talál, ügyesen gazdálkodik és kitart. Ekkor döntött Hitler úgy, hogy letépi a mezőn virágzó margarétát, és megszállja Magyarországot. Mivel Hitler attól is tartott, hogy a magyarok esetleg kihátrálnak mögüle, na meg azért is, mert kellett az utolsó éléskamra is, 1944 március 19-én a németek gyakorlatilag egyetlen puskalövés nélkül bevonultak Magyarországra. Az addig is kegyetlen háború több szempontból nézve innen kezdve vált igazán véressé.

A németek tudták, ahhoz, hogy esetleg fordítani tudjanak a háború menetén, az utolsó cseppet is ki kell facsarni a magyar gazdaságból. Soha még annyira nem rabolták le ezt a kis országot, mint akkor, talán még a tatárjáráskor sem takarítottak ki úgy. A németek - a magyar politikusok és hivatalnokok lelkes közreműködésével - elvittek innen mindent, ami csak érték volt: minden élelmiszert, vágómarhát, baromfit, az utolsó szem búzát is, aranyat, ezüstöt, drágaköveket, perzsaszőnyegeket, műalkotásokat vagonszám (!) vittek ki az aranyvonaton, még a Ganz gépgyár gyártósorairól is leszerelték a platinalemezeket. Elvitték az üzemanyagot, a járműveket, a szekereket, a lovakat, és amit sosem szabad elfelejteni: Eichmann a Sztójay-kormány belügyminisztere: Jaross Andor, valamint két államtitkára, Endre László és Baky László buzgó közreműködésével ötvennégy rohadt nap alatt elvitetett innen négyszázharminchétezer-négyszázkettő embert. Sosem volt még a magyar történelemben olyan gyilkos nyár, soha még annyi magyar nem halt meg ilyen rövid idő alatt.

Negyvennégy végére a nyilasok átvették a hatalmat, hogy megkezdődjön a magyar történelem legsötétebb fél éve, teljes káosszal és őrülettel, mondvacsinált bűntettekért nyilvános akasztással, Németország felé lábon hajtott szerencsétlen tízezrekkel, tarkónlőtt Radnótival, a csőcseléknek, boldog-boldogtalannak osztogatott fegyverekkel, és teljes családok Dunába, vagy gödörbe lövetésével.

A Budapesti Csata

És Budapest ostromával, amely az egyik legvéresebb, leghosszabb, legelkeseredettebb csata volt a világháborúban. A tragikusan hibás katonai döntésekben bővelkedő magyar történelem egyik kiemelkedő fiaskójával, az értelmetlen, eredmény helyett egyre több hullát jelentő, végsőkig való "kitartással", amit mostanában a kopaszok a hősiesség netovábbjának szeretnének beállítani, és minden évben meg is ünnepelnek.

1945 májusára Európa is túl volt már mindenen. Túl volt a partraszálláson, a Holokauszton, a háború előtt gyönyörű Drezda értelmetlen és gonosz porig bombázásán, az utolsó berlini harcokon, csaknem hat évnyi vérengzésen.

Hogy hogyan lehetett végül a német farkast térdre kényszeríteni, az jó kérdés. Biztosan kellettek hozzá az amerikaiak, a náciknál semmivel sem jobb (sőt!) szovjetek, az angolok és még ki tudja hány nemzet tagjai.

És a civilek, az önkéntesek. A partizánok, akik ott tettek keresztbe egy-egy orgyilkossággal, vonatrobbantással a náciknak, ahol tudtak. Sok-sok bátor ember, aki meghalt, és néhány, aki életben maradt, hatvankét évvel ezelőtt ezen a napon maga mellé támasztotta a fegyverét, majd irgalmatlanul berúgott.

kaptarlako | 19:35 |

2007. május 8. Kedd

Szerintem most untam meg végleg a kolléganőm jóvoltából az irodában egy éve folyamatosan szóló fővárosi rádióadót. A rasztaízű, kendermagos kapirgálást, a humoros (vagy annak vélt) szövegű várpalotai, debreceni, vagy kispesti hip-hop-reggae-alter-diszkót, az afropuncik szirupos nyávogását, az először még vicces, de egy fél év után az unalomig ismételt műsorajánlókat, a délutáni műsorban századszorra kivesézett, semmitmondó témákat, és mindenekelőtt a szánalmas, erőltetett lazázást, a marketingesek által iránymutatásként megszabott kötelező fiataloskodást.

Mit nem adnék egy pár óra csendért...

Tanultam a Toten Hosen kapcsán írottak miatt kirobbant felháborodási hullámból, szóval: nem, nem igaz az, hogy lenézek mindenkit, aki ezt a rádiót hallgatja, nem tartom magam felsőbbrendűnek, és nem fogok a kommentládában magyarázkodni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy meguntam egy rádiót, OK?

kaptarlako | 14:02 |

2007. május 7. Hétfő

A hétvégén azt álmodtam, hogy kaptam egy állásajánlatot Szegedről. Minden további nélkül elfogadtam, pedig a valóságban nem hagynám csak úgy itt Budapestet. Bár most már nem is tudom.

Szeged azért nagyon vonzó helynek tűnt, bár azt a várost ébren is nagyon szeretem. Mindenesetre azt is álmodtam, hogy összejövök egy szegedi, fekete (értsd: néger) csajjal. Ma bejött az irodába egy fekete csaj, és bemutatták, mint a másik rovat új munkatársát. Azért van ebben valami sorsszerű, nem? :-)

Ma meg aztán 12 hét, azaz három hónap után átálltam a Nicorette tapasznál a második lépésre, azaz ma először tapasztottam fel a közepes erősségű plecsnit a karomra. A másik már nagyon erős volt. Érzem, hogy most már jóval kevesebb nikotinra van szükségem, mint három hónappal ezelőtt, mikor elszívtam az utolsó cigimet.

A természet keserű teje, az ördög nyála, hétköznapjaink mérge, minden bajok okozója - Mr. Nikotin személyesen

Ebből a tapaszból 10 milligramm nikotin szívódik fel 16 óra alatt a bőrömön keresztül, ez körülbelül a halálos adag negyede (Az eddig használtból 15 milligram jött át). Most úgy érzem, ez még éppen elég. Néhány hét múlva elvileg menni fog az öt milligrammos is, aztán újabb pár hét után... na de ebbe bele sem merek gondolni. Ha nem vagy nikotinfüggő, azért otthon ne próbáld ki, csúnya vége lenne.

kaptarlako | 17:07 |

2007. majus 5. Szombat

Felnottnek lenni annyit jelent, hogy ha szarra azva hazaersz, senki sem mondja neked, hogy konnyebb lenne az elet, ha nem szulettel volna meg. Es ez rendben van is igy. Az ilyet eleg egyszer hallani.

kaptarlako | 0:14 |

2007. majus 5. Szombat

Anyak napja

kaptarlako | 0:03 |