Rég volt, tán igaz sem volt

2007. szeptember 29. Szombat  - FRISSÍTVE!

"...the more force the military junta used, the more photos came in..."

Íme a tökéletes példa a "nincs új a nap alatt" elmélet híveinek arra, hogyan alakítja át a világot a technológia. Ami azt illeti nagyon is sok új van a nap alatt, hogy ilyen erőltetett képzavarral éljek. Beszélhetnék a web 2.0 előnyeiről, a személyes részvételen alapuló, közvetlen ógörög demokrácia modernkori újraértelmezéséről, és bedobhatnám az elmaradhatatlan Warhol-idézetet, miszerint "a jövőben mindenki híres lehet tizenöt percre". Ami azt illeti, remélem mindenki számára világos, hogy ez a jövő most van, épp most történik.

Az ott nem paradicsomlé (Forrás: Democratic Voice of Burma)

Ezeket mind nem teszem, részben azért, mert nagyját már elmondtam, leírtam az egyetemen, részben azért, mert nem akarlak titeket elvonni a nézegetnivalótól.

Meggyőzhetnélek arról, hogy mindez nem egy távoli, valahol másutt zajló dolog, de ha tavaly ősszel is ebben a városban éltél, akkor úgyis tudod, hogy egy-egy ilyen fotó vagy videó mennyire húsba tud vágni.

Ami fontos: vigyázzatok a mobilotokra, mert az bizony régesrég nem csak egy felesleges kacat. A mobilod az emberi jogok biztosítékául szolgáló számítógép. 

A demokrácia őrszeme.

FRISSÍTÉS:

"While the Myanmar government has reportedly moved to shut down the Internet, the events in the country in the last week show technology can transform the geo-political landscape and empower dissidents and activists. It has transformed the world into a witness; and that, activists hope, will be enough to subdue the military."

(CNN)

kaptarlako | 20:50 |

2007. szeptember 28. Péntek

Baj van

Kikapcsolták az internetet Mianmarban

2007. szeptember 28., péntek, 8:45 - Jelentős számú katona és rendőr járőrözik Mianmar legnagyobb városában, Rangunban, ahol az elmúlt két nap zavargásai során tizenhárman vesztették életüket. Az élet teljesen lelassult a városban. Péntekre a mianmari hatóságok megszüntették az internethez való hozzáférést, hogy megakadályozzák további videofelvételek, fényképek küldését a tüntetők elleni fellépésről. A katonai junta szerint azért nem érhető el a szolgáltatás, mert megsérült egy tenger alatti kábel.

(tovább)

kaptarlako | 10:23 |

2007. szeptember 27. Csütörtök

"A nagy nemzetek mindig úgy viselkedtek, mint a gengszterek, a kicsik meg mint a kurvák."

(Stanley Kubrick)

Myanmar junta intensifies crackdown

YANGON, Myanmar (CNN) -- Myanmar's security forces fired automatic weapons into a crowd of anti-government protesters, after attempts to clear them from the streets on Yangon, reports said Thursday.

(tovább)

kaptarlako | 13:32 |

2007. szeptember 26. Szerda

Tegnap este hosszú-hosszú idő után találkoztam két volt évfolyamtársnőmmel. Ez azért volt érdekes, mert sosem voltunk olyan szoros kapcsolatban, mondjuk sosem jártunk össze, vagy ilyesmi. De azért mindig volt pár szavunk egymáshoz.

Tegnap a rég nem találkozott emberek esetlenségével indult az este, nem dolgoztak nekünk a lusta, semmirekellő pincérek sem a Darshanban, sem a Frank Zappában. Előbbi helyen csak simán unott volt a fickó, a Frank Zappában pedig egyszerűen oda sem jött megkérdezni, mégis mi a fenét keresünk mi ott. Ha én lennék a főnöke egy vendéglátó helynek, azt hiszem nagyon szigorú lennék, és szerintem minden szívfájdalom nélkül ki is rúgnám az ilyen álpincéreket.

Azért a lányokkal megtaláltuk a hangot, velük nem nehéz beszélgetni. Igaz - mint ezen jót röhögtünk - kicsit úgy éreztem, mintha interjúvolnának engem, sokat kérdeztek, de keveset mondtak. Aztán a végére ezek az arányok is olvadtak némiképp.

Nem bánnám, ha visszatérnének az életembe, mondjuk akár kicsit több figyelemmel is, mint régen.

Na, húzás aludni!

kaptarlako | 22:41 |

2007. szeptember 26. Szerda

Hírek - II.

Egy halottja, tizenhét sérültje volt Rangunban a tömegoszlató kísérletnek

Rangun, 2007. szeptember 26., szerda (MTI/AFP/AP/Reuters) - Egy ember meghalt, legalább tizenhét buddhista szerzetes megsérült szerdán Mianmar legnagyobb városa, Rangun Svedagon pagodájának térségében az ott zajló tüntetést feloszlatni próbáló biztonsági erők rohama következtében - közölték szemtanúk és helyi kórházi források.

Az utóbbiak szerint öt sérültet lőtt sebekkel vittek be a helyi kórházakba, és lőtt seb volt az események halálos áldozatán is.

Egy Rangunban akkreditált francia diplomata is azt mondta rádiónyilatkozatában, hogy a biztonsági erők a tüntetőkre is lőttek, nemcsak a levegőbe, mint hivatalosan közölték. Mint Emmanuel Mouriez, a francia nagykövetség első tanácsosa beszámolt az RTL rádiónak, előbb valóban csak a levegőbe lőttek a karhatalmi erők, később azonban a tüntető tömegre is.

Legelőbb gumibotokkal támadtak a katonák a ranguni tüntetőkre, köztük a soraikban megjelenő szerzetesekre, később könnygázt is bevetettek, majd lövéseket is leadtak. Az oszlatás közben több szerzetest bántalmaztak. A hatóságok legalább száz embert őrizetbe vettek.

kaptarlako | 14:16 |

2007. szeptember 26. Szerda

Napok óta erről szól a világ

Ehhez nem sokat tudok hozzáfűzni, csak csendben drukkolok nekik. Most kéne az Uniónak, meg Amerikának nagyon keményen az asztalra csapni. Még mielőtt nagyobb baj lesz. Az a rendszer nem viccel, az ottani diktatúrával kapcsolatban nincsenek illúzióim.

Rangunban sikertelenül próbálták feloszlatni a kormányellenes tüntetést

Rangun, 2007. szeptember 26., szerda (MTI/AFP/AP/Reuters) - Gumibotokkal támadtak a katonák szerdán Mianmar legnagyobb városában, Rangunban a tüntetőkre, köztük a soraikban megjelenő szerzetesekre, könnygázt is bevetve ellenük; a tömeg ennek ellenére több tízezresre dagadt - számoltak be az eseményekről szemtanúk.

Az oszlatás közben több szerzetest bántalmaztak. Többen elestek menekülés közben. A hatóságok legkevesebb száz embert őrizetbe vettek.

Az előzetes tiltás és a tüntetés feloszlatására tett kísérlet ellenére tízezrek tüntettek szerdán is Rangunban, a katonai diktatúra elleni közel két évtizede legnagyobb tömegmegmozdulások folytatásaként.

A nyolcadik napja tartó, hétfőn és kedden már százezer fősre duzzadt kormányellenes tiltakozások ellen kedd éjjel hatvan napra szóló kijárási és gyülekezési tilalmat vezetett be a mianmari katonai rezsim Rangunban és a második legnagyobb városban Mandalajban. Szerdán hajnalban őrizetbe vették a legismertebb, a kormányt bíráló paródiáiról ismert mianmari színészt, aki támogatásáról biztosította a kormányellenes tüntetéseken részt vevő buddhista szerzeteseket.

A reggeli órákban lezárták az előző tüntetések kiindulási pontjához, a Rangun belvárosában álló Svedagon pagodához vezető utat és szögesdrótból barikádot építettek a pagoda körül. Több száz katonát helyeztek készenlétbe más szentélyeknél, köztük a Szule pagodánál is. Ez utóbbi pagodánál értek véget az előző tüntető menetek, és ez az a hely, ahol az elnyomó katonai rezsim elleni 1988-as felkelés idején háromezer tüntetőt lőttek le.

A szerzetesek azonban a tilalmat figyelmen kívül hagyva szerdán is megpróbáltak a Svedagon pagodánál összegyűlni. Mintegy ötvenen megpróbáltak bejutni a pagodába. A hatóságok távozásra szólították fel az ott összegyűlt, mintegy 700 embert, majd miután a tüntetők nem engedelmeskedtek, gumibotokkal támadtak rájuk, könnygázt vetettek be, és figyelmeztető lövéseket adtak le a levegőbe.

A hadsereg és a katonaság fellépése ellenére néhány órával később már tízezrek csatlakoztak a városon át vezető menethez.

Előzőleg az Egyesült Államok, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár és az Európai Unió is az erőszak alkalmazásától való tartózkodásra intette a mianmari juntát, az ellenkező esetre az Egyesült Államok és az EU szankcióinak szigorítását helyezte kilátásba.

kaptarlako | 11:58 |

2007. szeptember 26. Szerda

Csak idő kérdése volt

Jó szórakozást! :-D

kaptarlako | 11:18 |

2007. szeptember 25. Kedd

Vészhelyzet

Ma kora reggel úgy kezdődött a napom, hogy villámgyorsan telefonálnom kellett Németországba.

Szükség volt az angol nyelvtudásomra (Enna, ne röhögj!), és meg kellett beszélnem egy orvossal egy csúnya szituációt, meg tanácsot kellett kérnem tőle. A dolog nem tűrt halasztást. Most legalább megtanultam azt, hogy a medence azt jelenti: pelvis, a medencetájék: pelvic area, tudatosult bennem, amit már rejtetten tudtam valahol, vagyis hogy a combcsont annyi mint thigh bone (jellemző, hogy a latin femur előbb jutott eszembe).

Nem kell aggódni, nekem nincs semmi bajom, de azért, ha nem szedném az Ada által felírt antibiotikumot, ma mondjuk szívesen berúgnék. Jó alaposan.

Elmesélhetném az egész történetet, de nem fogom.
Meg különben sem tudnám, hol kezdjem el.

(Ide most nem kérek kommenteket. Köszönöm.)

kaptarlako | 18:24 |

2007. szeptember 24. Hétfő

A hétvégénk nagyon jóra sikerült, azt a szót találom a legalkalmasabbnak rá, hogy idilli. Akármilyen furcsán hangzik is.

Ezen a hétvégén tartottuk meg ugyanis M3ca évzáró kertipartiját Cegléden. Nem tudnék túl sok mindent írni erről, kissé öregesre vettük a figurát, Áda hímezett, játszottunk Ki nevet a végén-t, Ennát pedig felköszöntöttük. És mindvégig gyönyörű idő volt. Mondtam is a többieknek, hogy ez az idő ajándék azért a barom melegért, ami a nyáron volt.

Egy dolog, amire felhívnám a figyelmeteket, az a pozsonyi parlament minapi döntése, amellyel mintegy utólag legalizálják, és szalonképessé próbálják tenni a kollektív bűnösség elvét. A Benes-dekrétumok népcsoportok, a lakosság egy részének a kitelepítéséhez teremtett alapot, és mint ilyen teljességgel elfogadhatatlan. (Bár biztosan Szlovákiában is vannak olyan senkik, akik szerint ez sem történt meg.)

És a másik az a tüntető és békés felvonulás egy brutális katonai diktatúra ellen, amelyet nagyon féltek attól, hogy olyan csúfos véget ér, mint a hetekig tartó jogi mozgalom a  Tienanmen téren.

Arra kérek mindenkit, hogy figyeljen oda arra, mi történik Rangunban, és minden hívő olvasómat arra is, imádkozzon ki-ki a saját istenéhez, hogy ezek a rendkívül bátor, és - ismerve azt a rendszert - hatalmas veszélyben lévő emberek sikerrel járjanak, ne pedig úgy végezzék, mint kínai társaik tizennyolc évvel ezelőtt.

kaptarlako | 7:40 |

2007. szeptember 23. Vasárnap

Isten éltesse sokáig Ennát! :-)

kaptarlako | 22:18 |

2007. szeptember 20. Csütörtök

"Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem,
két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem."

(Radnóti Miklós)

Polcz Alaine

1922 - 2007

Nyugodjék békében.

kaptarlako | 17:27 |

2007. szeptember 20. Csütörtök

Kaptam egy reklámot a wiw-en. Az ismeretlen küldőnek a következő levelet küldtem, nem rejtve véka alá az iránta érzett szánalmamat:

Szia!

Megkaptam a wiw-en tartalmas reklámodat a helyesírási hibáktól hemzsegő, pocsék oldaladról.
Nem emlékszem, hogy ismernénk egymást.

Légy szíves, keress magadnak valami rendes munkát, ne légy ilyen ingyenélő, és legfőkébb ne küldözgess ilyen szarokat nekem!

Köszönöm.

De most könyörgöm, nem? Ügyeskedik itt, amíg mások dolgoznak. Direkt marketing, peeersze. Ingyenélő patkány.

kaptarlako | 11:27 |

2007. szeptember 19. Szerda

Ma Ada kihúzta egy fogamat.

Ma Ada életemben az első fogorvosként elhitte, hogy az első injekció után is érzek fájdalmat, és ezért adott hármat. Így a végére már nem fájt. Nem értem, más fogorvosoknak ez miért lehetetlen feladat.

Ada-link balra.

kaptarlako | 22:09 |

2007. szeptember 19. Szerda

Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek

Top former Khmer Rouge leader arrested in Cambodia

PAILIN, Cambodia: Police arrested the top surviving Khmer Rouge leader Wednesday, taking Nuon Chea to appear before a U.N-backed genocide tribunal for his role in the 1970s Cambodian regime blamed for the deaths of 1.7 million people.

Nuon Chea, former number two leader of the Khmer Rouge, boards a helicopter Wednesday. He was flown to Phnom Penh to face charges of genocide. (Heng Sinith/The Associated Press)

(még olvasni akarom)

kaptarlako | 12:29 |

2007. szeptember 18. Kedd

Egy éve volt a székházostrom. Nem is tudok sokat hozzátenni a történethez, mesélhetnék az összetört, felgyújtott, felrobbant autókról, könnygázról, de tavaly mindent leírtam. Most nem teszek mást, csak ideteszem ezt a videót.

Na meg annyit, hogy szeretném felhívni a figyelmeteket az 1 perc 55 másodpercnél (mínusz 3 perc 22 mp) feltűnő rendőrre, akit kísérnek a tüntetők.

Azt a rendőrt magára hagyták a társai, az ostromlók gyűrűjében. Emlékszem ő ült benn a vízágyús páncélautóban, és a többé már vízzel vissza nem tartható tömeg egyszerűen kiszedte a kocsiból. A két keze közé kaparintotta.

Aztán egy másodpercig azt hittem, hogy a fickót megölik, egyszerűen darabokra fogják tépni. Erre egy alighanem kivételesen józan felfogású tüntető szépen átölelte, és egy nagy nemzeti zászlót a magasba tartva elkezdte kifelé kísérni a térről. A tömeg éljenzett, és a zászlókat lengette.

Amíg élek, nem felejtem el azt a pillanatot, az biztos. Ha a srác nem a zászlót lobogtatja, hanem elkezdi rugdosni a rendőrt, akkor azt a szerencsétlent péppé veri a tömeg. Akkor az az ember ma már nem él.

(Politikai indíttatású kommenteket kérném mellőzni, pro és kontra egyaránt. Ez nem az a fórum, ahol a kormányt, meg a tüntetőket kell minősítgetni. Köszönöm.)

kaptarlako | 22:56 |

2007. szeptember 17. Hétfő

Van a Kabaré című filmben (tudjátok, Liza Minelli) egy megkapó jelenet. Sally (Liza Minelli) és Brian (Michael York) elmennek egy vasúti híd alá. Sally oda jár üvölteni. Amikor elmegy felettük a vonat, és óriási zaj van, üvöltenek, mert ott senki sem hallja. Így egy kicsit megkönnyebbülnek.

Ilyen kellene most nekem is.

Nem, nekem nincs semmi bajom. Mostanában jól alakul az életem, és nincs panaszkodnivalóm a dolgaimat illetően, mindenem megvan. Csak kurva igazságtalan az élet valakivel, akit szeretek.

Nem tudsz segíteni. Az a baj, hogy én sem.

kaptarlako | 15:31 |

2007. szeptember 15. Szombat

Újabban sokkal több munka van, mint amennyi eddig volt, és nem minden nap jutok el a blogolásig. Na meg aztán ma már munka után inkább megyek haza Ennához. Mindenesetre van itt két dolog, amit mindenképp ide szerettem volna jegyezni.

EGY: Valamelyik nap bejött az egyik kollégám az irodánkba, és azt mondta, beszélni akar velem. Mivel láttam, hogy komoly, mondtam neki, hogy menjünk ki az udvarra. Kicsit meglepődtem azon, amit mondott. Arra kért, hogy kísérjem el eurót venni. Pénzt akart ugyanis váltani egy barátjánál (tehát nem bankban), és nem keveset. Kicsit meglepődtem, hogy engem kért meg erre, de hát nyilván azért, mert keménykötésű, józan férfinak tart. :-D

El is indultunk déltájt, kezében a táska, láttam rajta, hogy fosott. Mondtam neki, hogy ne féljen, szállítottam én már több pénzt is ennél, súlyos milliókat naponta.

Elértünk a kiszemelt fickó munkahelyére, és ő lejött a bjárathoz. Mikor a cég előtt akarták elintézni az ügyletet, szépen lassan felhívtam a figyelmüket, hogy talán nem a nyílt utcán kellene pénzezni, pláne ilyen tételben. Ekkor a portásokat meggyőztük, hogy csak egy percre ugrunk be, és rögtön be is vettük magunkat az első konyha / étkező helyiségbe, ahol senki nem volt.

Aztán amikor kiterítettük az asztalra azt az összeget, amiért én is, meg ti is több hónapot dolgozunk, hirtelen megjelent vagy hat ember a semmiből, a kezükben gőzölgő tányérokkal, és semmi perc alatt betöltötték a kis helyiséget. Vicces volt, a bajszuk alatt ők is mosolyogtak. Én szeretnék sok pénz mellett ebédelni. Amikor kifelé mentem, mondtam is nekik: "további jó étvágyat uraim!".

KETTŐ: A héten nagyon szerettem dolgozni. Olyan jó volt elmerülni azokban a témákban, amikkel foglalkoztam, mint amilyen a bíbelődés lehet egy matematikus számára egy érdekes egyenlettel. Imádom azt, hogy - talán szerénytelenség nélkül mondhatom - el tudtam sajátítani azt a gyors tanulási módszert, és rendelkezem annyi háttérrel, hogy rövid felkészülés után egy csomó változatos témáról képes vagyok írni. Ez a csodaszép ebben a szakmában. Persze kívül esek a kultúra azon részén, hogy nem figyelem napról napra, mit adnak a színházak Pesten, és talán kevesebb lilahajú művészt tudok mgnevezni, mint pár - amúgy néha figyelemreméltóan művelt - kolléga(nő), aki kultúrába ír. Az is holtbiztos, hogy sosem lesz belőlem sportújságíró, mert még ha a nyelvezetét imádom is, olyan hülye vagyok hozzá, hogy az már fáj. De az azért büszkeséggel tölt el, hogy slapajkorom mélyvízbe dobása után úgy tanultam meg úszni a betűtengerben, hogy ma már bizony kész, bevethető firkász vagyok.

Andrassew Iván írta egykor a következőket Várkonyi Tiborról:

"Az újságíró arról ismerszik meg, hogy nincs olyan dolog, amiről nem tud írni tíz perces körülnézés és gondolkozás után. És ez nem azért van, mert felszínesen ismer mindent, hanem azért, mert állandó figyelés és átgondolás állapotában él. Készenlétben. És fura módon ez ma már nem csak abból áll, hogy például Tibor irdatlan méretű könyveket rendel Franciaországból – és el is olvassa őket -, mert az az igazi szakterülete, az az, amiről mindent tudni kell, hanem a technikai készenlét is fontos. Hányszor találkozom olyan fiatalokkal, akik szemrebbenés nélkül mondják, hogy nem értik a számítógépet, a telefonon is éppen csak a legfontosabb funkciókat használják. Bezzeg ő nemcsak kiválóan használja a számítógépet s az internetet, de folyamatosan valami technikai eszközzel matat. Nem rémül meg a digitális hangfelvevőtől, a DVD-től, a műholdas tekevíziózástól – hogyan is nézhetné másképp a kedvenc filmjeit francia csatornákon? Hogyan hallgathatna másképp operalemezeket, mint házimozis hangszórókkal?"

Persze messze még a vége, de azt hiszem jó irányba haladok. Csak ne élnénk az x nélküli PR-cikkek országában, csak ne vizionálnának a sajtóra nehezedő politikai nyomást egyesek akkor, amikor nem a pártoknak, hanem a szponzoroknak fekszenek le a médiacégek (egyébként undorító szervilizmussal, önkéntes, lihegő farokcsóválással). Amikor nem az újságíró, hanem maguk a médiumok, és a tetejükön ülő dilettáns vezetők a kurvák a történetben. Ne lepődj meg, erről van szó! A mai magyar média kilencven százaléka egyszerűen reklámújság, semmi több. Sokuk még annak is csapnivaló. A nagy internetes portálokkal az élen.

kaptarlako | 23:43 |

2007. szeptember 11. Kedd

Nem hagy nyugodni

Függetlenül politikai, világhatalmi, katonai és történelmi megfontolásoktól, továbbra sem értem, hogy képes ember ilyet tenni emberrel. Ahhoz nem kell túl nagy empátia, hogy valaki megértse a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságot, egyszer az életben még bármelyikünknek elszaladhat a keze, de azt, hogy valakik hónapokig tudatosan, hidegvérrel készüljenek, tanuljanak, papírokat intézzenek, egyenek, aludjanak, lélegezzenek, telefonáljanak, utazzanak azért, hogy mi most meghallgathassuk, hogyan kér segítséget egy fuldokló fiatal nő... nos, ez sosem fog a fejembe férni.

"I'm gonna die"

kaptarlako | 17:42 |

2007. szeptember 11. Kedd

Mostanában annyi a munka, hogy nem nagyon van időm írni. Amikor eljutok a munka végéig, akkor meg általában nem nagyon van már indíttatásom. Pedig minden nap történik pár apróság, amiről lehetne. Gyorsan lejegyzem ide, mikről gondoltam, hogy meg kéne írni a blogon:

EGY: Hétvégén voltunk Hajdúszoboszlón, Áda szokásos, éves - az idén kicsit késve megtartott - kertipartiján. Ez nagyon jó kis buli, a házuk engem mindig a gyerekkoromra emlékeztet, olyan náluk, mint a mamánál volt. Például amikor elmentem zuhanyozni, vittem magammal a tusfürdőmet, de végül nem azt használtam, hanem egy szimpla, régi kézmosó szappant, amit a csap mellett találtam. Tudjátok, amilyennel gyerekkorunkban mostuk le a szünidei port magunkról, akkor, amikor még nem volt minden polcon folyékony, illatosított, márkás tusfürdő. És ennek a szappannak annyira jó illata volt, olyan déja vu érzésem támadt, azt hiszem lélekben megint a mamánál jártam, és úgy '86-ot írhattunk. (Amióta nem dohányzom, sokkal jobb lett a szaglásom, olyan, mint a cigi előtt, mint gyerekkoromban utoljára. Pirkó és Enna a megmondhatója, hogy mindent jól meg is szagolok. Talán nem véletlen, hogy egy csomó illat a gyerekkoromat juttatja eszembe).

Amúgy a buli jó volt, kicsit öregesen nyomtuk, de azért sokat röhögtünk, meg sokat nyomorgattam Ádáék nyugodt, öreg kutyáját, a lusta Hektort.

KETTŐ: Tegnap reggel munkába menet láttam előttem a járdán két öregasszonyt. Szegény, szerény kisnyugdíjasok voltak, cekkerrel a kezükben, gondolom az a fajta, akinek egy kisebb patika van a fürdőszobájában. A két öregasszony valamit nagyon beszélt egymással, lelkesen magyarázott mindkettő (persze felváltva). Biztos voltam benne, hogy a diskurzus arról szól, hogy a város mely pontján a legolcsóbb a csirkefarhát. A fenét! Amikor közelebb mentem, csak annyit kaptam el, hogy az egyik azt mondja: "biztos vagyok benne, hogy termékenységi isten volt, az emberek és a javak szaporodását szimbolizálta".

Szóval ne ítéljetek elsőre. :-)

HÁROM: Tegnap voltam végre fodrásznál. A szokásos helyemre, a törökökhöz mentem, jól meg is lepődtem, amikor láttam, hogy a jól ismert török borbélyom melletti széknél egy nő (!) vágja a hajat. A csaj magyar volt, de gondolom határon túli, mert amikor felvette a telefont, valami szláv nyelven karattyolt.

Nagyon kicsi gyerekkoromban vágta utoljára a hajamat nő, szerintem minimum az elmúlt húsz évben csak férfi fodrászaim voltak (egyébként összesen három). Most éppen ezért olyan érdekes volt érezni, hogy a férfiakhoz hasonló profizmusa mellett mennyivel finomabb keze van egy nőnek, mint egy pasasnak. Azzal a kezével, amivel nem vágott, hanem a hajamat terelte mindig az olló elé, szinte simogatott. Annyira jó volt az egész, hogy őszintén örülök, hogy ilyen nagy valami volt rámterítve a lehulló haj ellen. :-D

NÉGY: Az éjjel azt álmodtam, hogy olyan repülőgépek repülnek Budapest felett, amelyeknek nincs meg az egyik szárnyuk (ehhez képest elég stabilan repültek). Összesen hatan voltak, mindegyik más társaságtól. Elrepültek a repülőtérig, ahol már nem láttuk őket, de alighanem nem engedték őket leszállni, mert visszajöttek. Aztán kettő közülük zuhanórepülésbe kezdett, és robbanva becsapódott, éppen abban a kerületben, ahol lakunk. Az egyik FedEx gép volt (az álomban ez légitársaság is volt), a másik meg Germanwings (Pirkó ne ijedj meg). Emlékszem szörnyű katasztrófa volt, én meg segíteni akartam a mentésben, de nem tudtam, hogy mit tehetnék.

Aztán felébredtem, és meglepve konstatáltam, hogy szeptember tizenegyedike van.

"We're young man. We're not ready to die."

kaptarlako | 12:02 |

kaptarlako | 22:27 |