Rég volt, tán igaz sem volt

2007. november 26. Hétfő

"And now for something completely different..."

Ladies and Gentlemen, tonight the Hive Mind Entertainment Company proudly presents:

Köszönet a résztvevő alkotóknak:Adának, Búgócsigának, Sparrownak, Vaninak,

kaptarlako | 17:58 |

2007. november 23. Péntek

Úton

Hogy mit fogunk csinálni? Pihenünk, sétálunk, rácsodálkozunk, szarunk a világra, párna alá suvasztjuk a mobilunkat, takaró alá suvasztjuk magunkat, reggelizünk a Kóbor Macskában, ebédelünk a Kulacsban, vacsorázunk a Bécsikapuban, rumosteázunk az Ibrahimban, fröccsözgetünk a Ponzichterben, megtekintjük Magyarország legelső szállodáját, a majdnem világörökségnek nyilvánított Jurisich teret a háromszáz éves házsoraival, tátott szájjal nézzuk a plafon freskóit a Jézus Szíve templomban, meghallgatjuk a déli helyett a tizenegy órai harangszót, megnézzük a várat, a mérsékelt helyett hegyvidéki éghajlaton leszünk, a szmog helyett friss levegőt szívunk, és mesélek sok szép, régi történetet neki.

Ma Ennával elutazunk. Twin Peaksbe megyünk. Haza.

kaptarlako | 12:59 |

2007. november 21. Szerda

Horrorszerda

Ez nem a játék része, ellenben ezt fogom ma este megnézni. Stephen King hátborzongató novellája alapján (amelyet egyébként volt szerencsém olvasni, és ajánlok a figyelmetekbe, a Minden Haláli című kötetben jelent meg).

1408

kaptarlako | 16:55 |

2007. november 21. Szerda 

Akkor ezek szerint a következő emberek lettek a Kaptár lakói Ana játékában:

Ada
Aneninen
Boletus
Búgócsiga
Doherty
Jikka
MoniDF (?)
Sparrow
Vani

Ez eddig nyolc (vagy kilenc) kis méhecske, szóval remekül alakul a csapat, de még kell három (vagy négy) zümmögő dolgozó. Nos, kinek van kedve ehhez a szimpatikus társasághoz csatlakozni?

kaptarlako | 11:11 |

2007. november 20. Kedd

Kontraszt

Valahányszor a kezembe kerül egy női magazin, és belelapozok, mindig az az érzésem támad, hogy akik ezeket az újságokat olvassák és írják*, valamennyien lelkibetegek néhány változatban. Szocio- és egyéb parások, totál szerencsétlen, nagyjából mindenre alkalmatlan, önbizalomhiányos senkik, iskolázatlan, beszédre, fogalmazásra képtelen félhülyék, ennek ellenére nagypofájúak, az óvodás kor közepe táján a fejlődésben megrekedt, felnőttestbe bújtatott hülyegyerekek, ráérős tévéfüggők, a férfiak elnyomása ellen legkomolyabban édességzabálással harcoló, majd emiatt lelkiismeret-furdalást érző, és pszichológusra, vagy legalábbis barátnői "lelkizésre" szoruló, a maguk nevetséges szerencsétlenségeit folyton viszontlátni akaró, a realitásérzék teljes hiányától szenvedő, komolyan vehető és respektálható érzelmekkel és szándékokkal nem rendelkező, ultrabizonytalan, szorongó, mesterkélt senkik, akiknek mindent el lehet adni, ami rózsaszín.

Ha ez megesik, mindig félre kell dobnom az adott újságot, és egy kicsit beszélgetnem kell az igazi nőkkel, akivel együtt élek, akikkel együtt dolgozom, akik a barátaim, hogy meglássam, hogy mennyivel értékesebb, mennyire szeretnivaló, két lábon járó, persze kissé álmodozó lények ők. Emberhez méltó gondokkal, feladatokkal, barátokkal és barátnőkkel, célokkal, jószándékkal, és megbocsátható hibákkal. Fáradtan vagy lelkesen, de értelemmel, érzelemmel, múlttal és jövővel. Akiket az ilyen magazinokban rendszeresen unatkozó, üresfejű kurváknak, és nem mellesleg hülyének néznek. Miért?

*A minap kifejtettem többeknek is, hogy szívem szerint az összes női magazin összes munkatársát egy vizsgának vetném alá: ha nem tud a férfi megnevezésére (szótár nélkül) tíz szinonímát mondani, amiből - borzasztó nehéz a feladat - csak egy lehet a "pasi", egy életre eltiltanám a szakmától. Szerintem a nyolcvan százalékuk kiesne, mert az elmúlt tíz évben csak a pasi szót használta.

kaptarlako | 14:16 |

2007. november 19. Hétfő

Két dolgot jegyeznék ide:

Egy: A múlt hétvégén találkoztam Nialannal. Azóta már idejegyezhettem volna, de nem tettem, hát most ideírtam, nehogy elfelejtődjön.

Kettő: Tegnap voltunk Ennával Tescóban, és egy csomó mindent vettünk, ott is hagytunk egy vagyont. De most van mérlegünk, hogy legyen egy plusz stresszforrásunk, vettünk törölközőt, ágyneműt (egy nagy kétszemélyes takarót, illetve hozzávaló cihát kerestünk, de nem találtunk), vettem a fogkefémhez új fejet, vettem tőkehalmájat és paradicsomlevet, és amire a legbüszkébb vagyok: száz méter fogselymet. :-)

kaptarlako | 20:25 |

2007. november 16. Péntek

Fájdalomcsillapító

Miután ma valaki felhívott, és egy égbekiáltó igazságtalanság formájában rámzúdította minden fájdalmát, engem vádolva azzal, amiről senki, de tényleg senki nem tehet, nem tudok mást tenni, csak idejegyezni a dolgot, hogy el ne felejtődjön ez a nap soha. De csak úgy, hogy én értsem, meg az a nagyon kevés, akinek elmondtam. Mert én nem tudok beszélni és írni erről, csak nekik, mert ők elnézik, ha dadogok. Mert van, amire az ember nem talál szavakat, csak forgatja magában, nappal és éjjel, csak úgy csinál, mintha a világ rendben lenne azzal, hogy az ő élete rendben van. Mert én nem tudok beszélni és írni erről. Legalábbis most még nem.

Kaptok egy kis fájdalomcsillapítót.

Laudanum

kaptarlako | 19:40 |

2007. november 12. Hétfő

Az egyik küzd az életéért, a másik meg öngyilkos lesz. Nem értem én ezt a világot.

kaptarlako | 18:00 |

2007. november 12. Hétfő

Ajánlom figyelmetekbe Szabadulásom történetét, amelyet az éjjel írtam a SZ.É.P.-re, miután megtisztelően felkértek a kedves szerkesztők. Mutassátok meg minden dohányosnak!

kaptarlako | 11:07 |

2007. november 11. Vasárnap - Frissítve!

Elfogyott a türelmem

Mindig tudtam, hogy a számítógép stresszforrás, de most eléggé felhúztam magam. Azt szeretném a BKV útvonaltervezőjével kideríteni, hogy hogyan lehet a legkönnyebben eljutni a Budapest-Angyalföldi vasútállomástól a Keletiig.

Az internet csodáiról már annyit értekeztünk, persze, lehet, hogy én vagyok a hülye, de van valakinek tippje, hogy 2007-ben harminc másodperc alatt hogy a (sípszó) lehetne megtudni, hogy mégis mi annak a (sípszó) pályaudvarnak a postacíme? Csak mert anélkül az útvonaltervező nem érti. (Jellemző erre a (sípszó) internetre, hogy műholdképet, meg az állomás épületeinek városvédelmi méltatását gyorsan megtaláltam).

Siethetnének már azzal a szemantikus webbel, mert ez így kőkorszaki, hasznavehetetlen (sípszó). Vagy addig is, minimum követelek egy alapadatokat (cím, telefonszám) feltüntető honlapot minden (sípszó) állomásnak ebben az országban.

Frissítés: Megoldottuk, bár még így sem tudjuk a pontos címet.

kaptarlako | 17:15 |

2007. november 8. Csütörtök

...

Végy egy nagy levegőt, légy erős, és kattints...

kaptarlako | 21:11 |

2007. november 8. Csütörtök

Persze általában én is kicsit nyögve, de igazából probléma nélkül (értsd: 70 százalékban nem fejbeverve, teljesen kábán) kelek. Különösen mióta leszoktam a cigiről. Ha valami jó igazán van a reggeli felkelésben és a munkába menésben, az mégis az, ha azzal a nővel teheted ezt, akivel élsz.

Ennával rendszerint egész más időpontokban járunk dolgozni, ritkán jön úgy össze, mint ma reggel.

Pedig jó az ilyen. Közös nyújtózkodás, a kisebbik fél kegyetlen összegyűrése a nagyobb által, zuhanyzás az egyik fél részéről, közben kávézás és mozizás a másikéról, egymás kerülgetése a tükör előtt, "lassan indulnunk kéne kicsim", míg bezárom az ajtót, hívja a liftet, régesrégi ismerőssel összefutás a rohanásban, a felek bemutatása egymásnak, elváláskor csókolózás és szép nap kívánása a metrón.

Az élet szép.

(fotó: luppe)

kaptarlako | 14:21 |

2007. november 7. Szerda

Vajon melyik?

Vagy én aranyozom be a szart, vagy én szarozom be az aranyat.

kaptarlako | 9:07 |

2007. november 6. Kedd

Get a good job with more pay which pays the same, and you're OK

Nos, amiről a minap még nem írhattam, az mára valósággá - és publikussá - vált.

Azután, hogy október elején kiderült, hogy vége van a régi céggel való kapcsolatunknak, gyors oda-vissza telefonálás, a kapcsolati háló megmozgatása kezdődött. Biztosan kellett hozzá egy kis szerencse is, de jóleső érzés, hogy alig több, mint egy hét alatt gyakorlatilag megtaláltuk egymást az új cégemmel. Merthogy egyetlen nap kihagyás nélkül váltottam, és azóta új helyen ülök.

Nem vagyok tovább újságíró, mint arról írtam is, ám továbbra is valahogy az üzenetek áramlásának dolgában tevékenykedem.

Anyagilag hajszálpontosan ugyanannyit könyvelhetek el, mint azelőtt, vagyis a koromhoz képest nincs okom panaszra.

A megfelelő szerződéseket aláírtam, a munkába tegnap fejest ugrottam, barátaim, örvendjetek velem!

kaptarlako | 16:39 |

2007. november 4. vasárnap

Ezt a hozzászólást Sára írta nekem a minap született bejegyzésemre:

dragam, te mindig ujsigaro vagy, akkor is, amikor nem, es mindig ott van az A-anyag, mert megirod a blogodban, es el tudom kepzelni, hogy ezt is ugyazannazal a hevvel es hittel teszed, mint a rantotthus ar emelkedesenek miszteriumarol szolot, mert aki ujsagiro, az mindig az. ott van minden szivdobbanasodban. tudom, mert en meg mindig filmeket es fotokat latok az utcan, es megszakad a szivem, hogy nincs nalam a gep mondjuk.
es egyebknet is, lesz meg media, olyan, amire mindig is vagytal, ami majd hiv, es teged akar, es nme mast. nem neked kell kajtatni a melo utan, hanem szepen felcimzett boritekban erkezik az ajanlat. mert tobb is, mint tehetseges vagy.
million hugs.
s.

kaptarlako | 21:36 |

2007. november 4. Vasárnap

"Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké"

Halotti beszéd

Látjátok, feleim, szem' tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ", a „ gyöngy ", a „ szív "- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet "
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ..."
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ..." Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ..."
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ..."
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ..."
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ..." Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

(Márai Sándor)

kaptarlako | 13:19 |

2007. november 1. Csütörtök

Humor

Isten mentsen attól, hogy bármelyik nő megsértődjön, aki ezt nézi, tudjátok, hogy imádunk titeket. :-D Én meg pláne. :-) Szeretném, ha a humort látnátok meg a dologban. A jelenet arról szól, hogy mi, férfiak hogyan látunk titeket, meg a kapcsolatainkat. Amíg végigröhögtem ezt a pár percet, ráismertem az eddigi csajaimra, annnyira tipikussss...

A kombináló pletykafészkeknek: nem, Ennával minden rendben van köztünk. :-) Tessék csak bőszen irigykedni! :-D

kaptarlako | 12:48 |